- Blog -

Hogyan maradjunk folyamatosan lelkesek?

Pozitív gondolkodás
2016-05-30

A lelkesedés fenntartásának problémája gyakran bonyolult, különösen az idősebbek számára. A lelkesedés természeténél fogva különösen a fiatalokra jellemző, ám az évek múlásával a fiatalság természetes lobogása félelmetes faltörő kossá válhat, ugyanakkor a csalódottság, a reményvesztettség, az ambíció hiánya vagy elvesztése, és a természetes energia elszivárgása mind hozzájárul ahhoz, hogy megtorpedózza az izgalmat és a lelkesedést...

De életerőnk effajta hanyatlása nem feltétlen törvényszerű. A kor, a fájdalom, a betegség, a csalódottság és a frusztráció ellenére a folyamatosan motivált lelkesedés feltartóztathatja a lélek hanyatlását. Ismerek embereket, akik az életük végéig megtartották ezt a lelkesedést, és úgy hagyták el a földi világot, hogy az élet iránti lelkesedés tüze még ott parázslott a tekintetükben. Semmi nem rombolhatta le a lelkesedés drága ajándékát.

Az ilyen energikus és vállalkozó emberekre gondolva Huxley meglátása juthat eszünkbe – hogy a valódi bölcsességhez a gyermeki lelkületet is magunkkal kell vinnünk az öregkorba. Magunkkal kell vinnünk a gyermeki lélek tágra nyílt, csodálkozó tekintetét, az izgalmat és életkedvet, azt az optimista attitűdöt, hogy semmi nem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, és hogy a világ szó szerint csodálatos hely.

A svájci Montreux-ben találkoztam két kaliforniai tanárral, Mr. És Mrs. Williams P. Daggettel és gyermekeikkel. Mrs. Dagget említett egy idézetet Thoreau-tól, ami otthon a konyhája falán lóg:

„Senki sem annyira öreg, mint azok, akik maguk mögött hagyták a lelkesedést.”

Nos, hidd el nekem, ez egy helytálló mondás, amit jól be kellene vésnünk a tudatunkba. Tény, hogy a legszomorúbb emberek azok, akik túlélték fiatalságuk lelkesedését.

A Thoreau-idézet gondolkodóba ejtett. Ezeket a sorokat a híres Montreaux Palota Hotel teraszán írom, ahol barátom, Paul Rosier az igazgató. Teraszomról pazar kilátás nyílik a Genfi-tóra és az Alpok távolban magasodó csúcsaira. Lejjebb, a tóparton a Lord Byron jóvoltából halhatatlanná vált Chillon kastély zord falai néznek szigorúan a kristálytiszta víztükörre.

Jól emlékszem első montreaux-i látogatásomra. Negyven évvel ezelőtt történt. Nagyon fiatal voltam, és csordultig telve lelkesedéssel eldöntöttem, hogy bejárom Európát, és meglátogatom azokat a helyeket, melyekről addig csak a történelemkönyvekben olvastam. Miután pénzem nem volt, szerveztem egy túrát, amin megkerestem az utazás árát és még néhány száz dollárt. Ez nem csak pénzkereset, de élettapasztalat is volt. Az agyam telve volt a romantikus jövőképpel és emiatt állandó izgatottságban éltem. Európa pedig egyszerűen lenyűgözött.

Csodálkozó szemeimnek a Montreaux Hotel Palace volt a világ legelegánsabb szállodája, és ekkor pillantottam meg először az Alpokat és a Leman-tavat is. Minden olyan elképzelhetetlenül gyönyörű volt, hogy alig akartam hinni a szememnek. Nos, négy évtized telt el az első lenyűgöző élmény óta. A kérdés ma az: hova lettek az ifjúkori álmok? Mi történt a dicső, tündöklő izgalommal? Mi van az egykori, égő lelkesedéssel?

Mi lehet a saját, őszinte válaszunk az efféle kérdésekre? Töprengjünk el Thoreau szavain: „Senki nem olyan öreg, mint azok, akik maguk mögött hagyták a lelkesedést.”. És valóban, mi marad nekünk, Neked vagy nekem, ha túléljük a lelkesedést? A Biblia szemléletesen illusztrálja az ilyen embereket: „Még egy kis emelkedőtől is félnek, és ijedeznek az úton.” (Prédikátorok könyve 12:5)

Ez alapján lehet valaki öreg már húszéves korában, mint ahogy néhányan azok is. Az elme megfiatalítása az, ami életben tartja a lelkesedét, és tény, hogy a lélek öregedésének feltartóztatása az elmét, és talán a testet is fiatalon tartja.

Nos, mi tehát a válasz? Őszintén szólva, a magam részéről a negyven évvel ez előtti izgalom és lelkesedés még mindig él, de mai lelkesedésem jóval mélyebb, és sokkal többet nyújt. Tapasztalatból mondhatom, hogy a lelkesedés lehet állandó, ami soha el nem fogy és nem merül ki.

Részlet Norman Vincent Peale „A Pozitív Gondolkodás Ereje” című könyvéből.

Megnézem a könyvet

<< < >> >
Ez a honlap sütiket használ. A sütik el­fo­ga­dá­sá­val kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához. Adatvédelmi nyi­latkozat: GDPR