- Blog -

A test-számítógép

Elhallgatott tudomány
2016-05-31

Alan Turing – akit sokan a modern számítógép-tudomány „atyjának” tartanak – azt mondta, hogy szinte minden emberi viselkedést olyan szabályok irányítanak, amelyeket egy számítógép is követni és alkalmazni tud. Ha megfigyeljük az emberi viselkedést, azt látjuk, hogy mindig valamilyen szabályokat követ. Turing szerint nincs jelentős különbség az ember mentális működése és aközött, hogy egy „gondolkodó” számítógéppel mit lehetséges elérni...

Amikor azt mondom, hogy „számítógép”, nem olyanokról beszélek, mint az asztali gépek vagy a laptopok, melyek annyira közismertek napjainkban. De a lényeg ugyanaz és éppen erről van szó. A test egy biológiai számítógép, és ez azt jelenti, hogy képes adatokat feldolgozni, döntéseket hoz, hogyan reagáljon az információkra. Ahelyett, hogy egyszerűen csak a beérkező adatokra történő kiszámítható reagálásra programozták volna, mint a pusztán csak elektronikai számítógépeket, a biológiai verzió „gondolkodni” tud – legalábbis egy pontig. Alan Turing – akit sokan a modern számítógép-tudomány „atyjának” tartanak – azt mondta, hogy szinte minden emberi viselkedést olyan szabályok irányítanak, amelyeket egy számítógép is követni és alkalmazni tud. Például ahogy most ezeket írom a számítógép folyamatosan figyelmeztet a nyelvtani, helyesírás stb. szabályokra. Ha megfigyeljük az emberi viselkedést, azt látjuk, hogy mindig valamilyen szabályokat követ. Turing szerint nincs jelentős különbség az ember mentális működése és aközött, hogy egy „gondolkodó” számítógéppel mit lehetséges elérni. A biológiai számítógépek „élő” számítógépek – a „biológiai” meghatározása az, hogy „az élethez és élő dolgokhoz tartozó”. Bill Ditto professzor a Georgia Institute of Technology biológiai számítógép kutatásainak vezetője azt mondja erről: „A szokásos számítógépeknek abszolút pontos információkra van szükségük ahhoz, hogy eljussanak a helyes válaszokhoz. Reméljük, hogy a biológiai számítógép eljut a helyes válaszokhoz a részleges információk alapján is, mert magától kitölti a hiányokat.” Egyszerűen szólva ez egy olyan számítógép, amely megoldásokat dolgoz ki anélkül, hogy pontosan megmondanák neki, hogy hogyan tegye. Az emberi test mindig is ezt teszi, ahogy reagál a környezeti behatásokra, mint a hideg, vagy a hőség, vagy a potenciális veszélyekre, amelyekre működésbe lép az immunrendszer. Nem mondjuk a testünknek, hogy tegye meg ezeket a dolgokat, mert mi magunk sem tudjuk, hogy miképpen folynak a másodperenként megtett korrekciók, amiket a szervezetünk végez. Az emberi test-számítógép mindezeket saját kezdeményezéséből teszi meg. Képes gondolkodni, mert ő is az elme kifejeződése.

A számítógép-technológia jelenleg errefelé tart, de ugyanígy a robotika és a számítógép rendszerek fejlesztése is abba az irányba halad, amely végül elvezet valami olyannak a kifejlesztéséhez, mint az emberi test. Mi több, ez a dolgoknak csak az a része, amely nyilvánosságot kap – a titkos kormányzati és katonai projektek sokkal közelebb lehetnek az eredményhez, sőt akik közvetlenül a reptilián genetikában dolgoznak, már meg is érkeztek. Ezt jól gondolják végig azok, akik szerint ennek a könyvnek az előfeltevései túl messzire mennek. A robotikában, a biológiai rendszerekben és a számítógép-technikában a fejlesztések pontosan abba az irányba haladnak, hogy azt mondom: a Mátrix manipulátorainak a szintjét már elérték. Előrejelzések szerint kevesebb, mint 20 év távolságra megközelítették a virtuális valóság kifejlesztését, amelyet az emberi érzékelés nem lesz képes megkülönböztetni a „valódi” világtól -a „valódinak vélt” virtuális világtól, amit megtapasztalunk a mindennapjainkban-, továbbá máris kutatják és fejlesztik az érzelmi reagálásokra képes robotokat. Az egyik kutatási projekt neve Reverb, amely a Revers Engineering the Vertebrate Brain (a gerinces agy visszafejtés) rövidítése. Henry Markram a svájci székhelyű Blue Rain Projekt igazgatója szerint lehetséges emberi agyat építeni, és ez a visszafejtéses módszerrel egy évtizeden belül elérhető. Henrik Christensen, a Georgia Institue of Technology kereteben működő Center of Robotics and Intelligent Machines (robotok és intelligens gépek központja) igazgatója úgy hiszi, hogy a következő 50 év folyamán szembe fogjuk találni magunkat az emberekre vonatkozó jogszabályok „tudattal rendelkező” robotokra kiterjesztésének problematikájával. Bizonyára hamarosan olyan társadalomban találjuk magunkat, amelyben intelligens gépek dominálnak. Sőt, lehet, hogy máris ott tartunk, attól függően, hogyan definiáljuk a „gépeket”. A brit Royal Academy of Engineering szerint a mesterséges intelligenciájú robotok és számítógépek egyre inkább mindennapos gyakoriságúakká válnak, és élet-halál kérdésekben fognak döntéseket hozni. Az akadémia azt mondja, hogy társadalmi vitára van szükség a sebészek, katonák, baby-sitterek, terapeuták és idősgondozók munkáját elvégző „gondolkodó” gépek egyre elterjedőbb alkalmazásával kapcsolatosan felmerülő szociális, jogi és etikai kérdések megtárgyalására. Azt mondják, hogy egy évtizeden belül megjelenhetnek Nagy Britannia országútjain a lézerradart, videokamerákat és műholdas navigációt használó, emberi vezető nélküli, 42 tonnás teherautók. Az ilyen robotkamionok állítólag képesek „tanulni a saját hibáikból”. Reménykedjünk, hogy nem te leszel az egyik. Látjuk, hogy a Heathrow repülőtéren már közel állnak a vezető nélküli taxik rendszeresítéséhez. Szép új világunkban robot házi kedvencek, sőt, robot szexpartnerek várhatók, biológiai gépeket tervezgetnek, hogy azok végül átvegyék az ember helyét.

Egy másik könyvemben elmeséltem egy történetet, amely képet ad arról, hogy napjaink technológiája merrefelé halad mindezek terén, és alátámasztja az álláspontomat arról, hogy amit „genetikának” nevezünk, az valójában egy biológiai számítógépes rendszer része. Az Universtity of Florida kísérlete során kivettek 25 ezer idegsejtet egy patkányembrióból, és megtanították repülőgépet vezetni! Nos. Legalábbis egy F-22-es szimulátort. Hogyan lehetséges ez? A sejtek biológiai számítógépchipek, információkat tudnak letölteni, és döntéseket hoznak, hogy hogyan reagáljanak a kapott adatokra. Nem a „patkány” embrió vezette a gépet, hanem azok a sejtek –chipek-, amelyekből a test-számítógép rendszere felépült. Ezekben a sejtekben/chipekben sokkal több lehetőség rejlik, mint amit a patkány vagy akár az emberi test-rendszerei kihasználnak. A patkányok nem tudnak repülőgépet vezetni, de az agysejtjeikben ott van rá a képesség, mert ezek számítógépes chipek, amelyek le tudják tölteni a tudást és meg tudják tanulni a használatát. A patkányembrió idegsejtjeit feloldották egy speciális folyadékban, hogy életben tartsák őket, aztán egy kis üvegedényben egy 60 elektródából álló rácsra helyezték. A mikroszkóp alatt elsőre homokszemnek látszottak, de gyorsan olyan alakzatba rendeződtek, amelyet a tudósok „élő kommunikációs rendszernek” neveznek. Mi agynak mondanánk. A kutatók elektródákat kapcsoltak rá, hogy stimulálják és kövessék a neurális aktivitást, így tanulmányozni tudták, hogy az agy hogyan dolgozza fel és továbbítja az információkat. A patkánysejteket aztán egy számítógépen keresztül összekötötték egy repülőgép szimulátorral, és megtanították őket a repülő vezetésére. Végül képessé váltak vezetni a repülőt akár hurrikánerősségű szélben is. A floridai csapat egyik tagja, Dr. Thomas DeMarse elmagyarázta:

Amikor először rákötöttük őket, a gép folyton „lezuhant”, de... az idegsejtekből álló hálózat lassan hozzáalkalmazkodott, amint az agy megtanult úrrá lenni a repülő bukdácsolásán. Egy idő után szépen tudott egyenesen repülni és magasságot változtatni. A hálózat ingerimpulzusok formájában megkapja az információkat a repülő dülöngéséről, és a reagálásai egy idő után megváltoznak. Ahogy tanul, mi vagyunk közben a tanárai.

Mit csinál az emberi test-számítógép? Tanul az információletöltésből, és abból, amit tapasztalásnak nevezünk – ismerjük a mondást: „gyakorlat teszi a mestert”. Biológiai „gondolkodó” jellege lehetővé teszi számára, hogy a letöltéseken/tapasztalásokon alapuló döntéseket hozzon és hajtson végre, mint ahogy a patkánysejtek tették a szimulátorral. Ezt a folyamatot úgy nevezzük, hogy „tanulás a tapasztalásból”. Az Univesity of Florida kísérletéhez hasonló projektek célja, hogy „gondolkodó, biológiai komponenssel rendelkező, kifinomult, hibrid számítógépeket” fejlesszenek ki. Ezeket aztán arra használhatják majd, hogy „élő számítógépeket” tegyenek személyzet nélküli repülőgépekre, amiket olyan utakra küldenek, amelyek túl veszélyesnek ítélnek pilóták számára, illetve olyan technikákban alkalmaznak, mint például bombamentesítés. A „gondolkodó” számítógéprendszerekben és gépekben rejlő lehetőségek fantasztikusak, nem utolsó sorban a világuralom megszerzéséhez, mint ahogy a Mátrix-trilógia bemutatja. Csakugyan ez a terv. A reptiliánok azt akarják, hogy gépek uralják az emberiséget az ő hasznukra.

Részlet David Icke „Ébred már az oroszlán – Emberi faj emelkedj fel” című könyvéből.

Megnézem a könyvet

<< < >> >
Ez a honlap sütiket használ. A sütik el­fo­ga­dá­sá­val kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához. Adatvédelmi nyi­latkozat: GDPR