- Blog -

Az utolsó szertartások története

Elfeledett világok
2016-07-04

A maják, a hopik, a kogik és az arhuacók mind egyetértenek abban, hogy hihetetlen változások következnek be a Földön, de ezt már megvitattuk korábban. Az ilyen dolgok miatt nem kell aggódnunk. Fel fogunk emelkedni a Föld tudatosságának egy másik dimenziójába, mielőtt a geomágneses mező eléri a kritikus szintet. Ezt az átmenetet így kell átélnünk...

A Felemelkedett Mestereknek várniuk kellett a földtávol és a földközel közötti középpontra a Napéjegyenlőségek Elhajlásában, mielőtt vissza tudnák adni az emberiségnek az emlékeit, tudását és bölcsességét, ahogy azt korábban elmondtam. Ahogy azt már tudjuk, a piramisokat és templomokat folyamatosan építették szerte a világon a harmadik dimenzióban, közvetlenül ezen középpont elérése után, mintegy 6400 évvel ez előtt.

Hirtelen kitágult a földi tudás határa és szakrális épületek kezdtek el megjelenni mindenütt a világon. Valahányszor elkészült egy ilyen épület, az Egységes Tudatosság Rács kicsit jobban kezdett el igazodni a megfelelő geometriai alakjához, és jobban kezdett hasonlítani arra, amire szükségünk van a kapcsolódásra élő energiamezőként. Mindez nagyjából egészen hatvanöt évvel ezelőttig alakult így, közvetlenül a második világháború utáni időkig.

Ekkor a dolgok egy másik energiaszinten kezdtek el alakulni. Földönkívüliek kezdtek belefolyni az emberiség tetteibe egy egészen felgyorsult szinten. Csupán egy évvel a második világháború vége után, 1946-ban űrhajók jelentek meg szinte kivétel nélkül minden egyes katonai bázis felett Európában. A követező évben, 1947 júniusában űrhajók jelentek meg mindenütt az Egyesült Államok katonai bázisai felett. Honnan tudom mindezt? Mert írásos történelmi dokumentumok vannak róla a légierő „Kékkönyv” projektje révén, amely bizonyítja a történteket. Aki szeretné elolvasni ezt a könyvet, az elérheti a www.drunvalo.net oldalon.

A földönkívüliek megjelenése egy új ajtót nyitott meg, amikor ők is részt vállaltak a rács körüli munkában. Az ötvenes évek végén jelentek meg a gabonakörök szerte Angliában, ám eleinte még egyszerű szerkezetük volt.

A nyolcvanas és kilencvenes évekre már elképesztően összetett gabonakörök tűntek fel, amelyeket józan ésszel nehéz felfogni, különösen az figyelembe véve, hogy mindig egy éjszaka alatt készültek el. Az összes „igazi” gabonakört tekintetbe véve egyszer sem sikerült az emberi közreműködés tényét bizonyítani.
A századforduló környékén gabonakörökre bukkantak jégen és hóban is, amiket aztán jég- és hóköröknek neveztek el.

Ezután fákból álló gabonakörökre bukkantak Kanadában. A fák összetett geometriai körökben nőttek ki a földből, amit emberi lény egyszerűen képtelen lett volna létrehozni.
Colin Andrews, a világ egyik legfontosabb gabonakör kutatója feltárta, hogy a körök mintegy 80 százaléka emberi kéz műve, de a fennmaradó 20 százalék nem az, és képtelenség ezekre bármiféle tudományos magyarázatot találni. Ezek az „igazi” gabonakörök geometriai körökben nőnek, ahol a gabona még mindig él, és nem nyomja le őket semmiféle deszka, mint amikor az emberek szórakoznak ezzel, mert akkor maga a növény elpusztul.

Ezek az igazi gabonakörök egy magasabb szintű kommunikáció részét alkották, amely megjelent szerte a világon. Mint kommunikáció rendkívül fontos az egész emberiség számára, és több száz csoport, egyén és különösen kormány próbálja megfejteni annak a kódját, amit ezek a gabonakörök mondani akarnak nekünk. Az oroszok némi fényt vetettek erre a kérdésre, amikor nemrég fontos felfedezésre jutottak...

Részlet Drunvalo Melchizedek „A Maja Uroborosz” című könyvéből.

Megnézem a könyvet

<< < >> >
Ez a honlap sütiket használ. A sütik el­fo­ga­dá­sá­val kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához. Adatvédelmi nyi­latkozat: GDPR