- Blog -

Táltos volt-e Jézus?

Magyar ezotérium
2016-11-15

A táltos eme égi Fényektől ered, a jeleiket még a testén is hordozhatja. Ő a Világosság (Isten) képviselője a Földön. Az esszénusok magukat a „Fény fiai”-nak nevezték, akárcsak a szintén esszénus eredetű „őskeresztények”, Jézus követői. Az esszénusok a Megváltót (Messiást) a napisteni vonásokkal bíró Noéhoz hasonlították. Jézus ugyanúgy csodagyerek volt, ahogy a táltosok is már gyerekkorukban megmutatták rendkívüli képességeiket, tudásukat...

Már a Táltosok könyvében sok olyan jellegzetes vonásra mutattam rá, amely Jézust és a táltosokat összekapcsolja. Kétségkívül rengeteg érv bizonyítja Jézus táltosságát, különösen, hogy a magyar táltoshagyomány lényeges elemeit sikerült Énokh s Honi kánaáni legendáiban kimutatni.

Máté evangéliumában a napkeleti bölcsek (mágusok) látták Jézus csillagát felkelni (2,2), amit többen is a Messiás csillagával (joggal) hoztak kapcsolatba, a Jákobból (azaz Izraelből) támadó csillaggal. Az ókorban elterjedt volt az a hit, hogy az istenember születését csodás égi jelek előzik meg. Jézus esetében a keleten (vagy egyes értelmezések szerint este) feltűnő csillagot csak a Vénusszal azonosíthatjuk, ugyanis Jézus magát is e fényes hajlani (és esti) „csillag”-al azonosította (Jel. 22, 16) Az esszénusok (a qumráni közösség) bizonyítottan foglalkoztak asztrológiával. Várták a megváltót, akit bizonyára a Fény (a Világosság) fiának tartottak, vagyis a legfényesebb „csillag”, a Vénusz és/vagy Nap leszármazottjának! (Táltosaink és a Nap szoros kapcsolatáról a Táltosok könyve egyik külön fejezete szól.) Jézus kedves tanítványa, János írta mesteréről: „Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága” (Ján. 1, 4). Táltosjegyek a Nap, a Hold és a Csillag (=Vénusz), melyek tiszteletét a zsidó törvény tiltja.

A táltos eme égi Fényektől ered, a jeleiket még a testén is hordozhatja. Ő a Világosság (Isten) képviselője a Földön. Az esszénusok magukat a „Fény fiai”-nak nevezték, akárcsak a szintén esszénus eredetű „őskeresztények”, Jézus követői (pl. Ef. 5, 8 és 1 Thessz. 5,5!, Ján. 2, 36)! Az esszénusok a Megváltót (Messiást) a napisteni vonásokkal bíró Noéhoz hasonlították: megjósolták, hogy a születendő Messiás/Noé haja vörös lesz, combján anyajegy lesz majd, és amikor a két évet betölti, eléri a „belátás korát”. (A vörös haj talán a kelő Nap színére utalhat, az anyajegy a „jegyes születés” táltos-hagyományát idézi.) Jézus ugyanúgy csodagyerek volt (lásd Lukács evangéliumát), ahogy a táltosok is már gyerekkorukban megmutatták rendkívüli képességeiket, tudásukat.

Jézus azt mondta, hogy ő a világ fénye (világossága), és már születésekor „hatalmas fényesség áradt szét a barlangban... hogy a szem sem bírta elviselni.” Valószínűleg a Tábor-hegyre ment imádkozni Jézus, amikor „elváltozék előttük, és az ő orcája ragyog vala, mint a Nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség” (Máté 17, 2). (Árpádot, aki táltos-király volt, a budai Tábor-hegy oldalában temethették el – ott volt Fejéregyháza! - és Árpád Fehérvárnál először Noé hegyén ütött tábort!)

Ha már Árpád, Álmos fia itt szóba került, ki kell térnünk arra a kérdésre is, hogy ki volt valójában Álmos? - Mindenekelőtt a fehér magyarok (népünk égi eredetű ága!) mitikus őse, az első ember, aki magától a Szent Léleknek megfelelő turultól, azaz kabasólyomtól fogant. (Ugyanezt állítja Lukács evangéliuma is: Jézus a Magasságos Fia, akit a Szent Lélektől fogan (Luk. 1, 23 és 35). Jézusra a Szent Lélek galamb alakjában szállt le (Ján. 1, 32). Jézus családfáját Ádámig és Istenig vezette vissza Lukács; a görög héroszokat különféle ősökön át egészen az istenekig vezették vissza a mitikus származástáblák. Nem volt ez másképp őseinknél sem: az Árpádokat népünk is Istentől (Ügyek = Égi Szent, égi Egy) eredeztette. Álmos nemcsak mitikus ős, Isten fia, hanem az első fejedelem és az első táltos is volt egy személyben. Álmos Ádámmal azonosítható (az Ádám név másai álmot jelentenek egy sor rokonnyelvben). Ádám androgün óriás volt az ősi mítoszok szerint. Ádám, az első ember a gnosztikusok szerint isteni lény, az ember prototípusa és kisugárzó forrása. A gnosztikusok számára „a prekozmikus Istenember léte volt a tudás egyik legfőbb titka, némely szekták magát a legfőbb istenséget is >>Ember<<-nek nevezték.

A gnosztikusok és manicheusok szerint „Krisztus néha maga a szenvedő prekozmikus ember.” Jézus „Emberfia” nevének ebben az ún. Anthrposz-mítoszban rejlik a magyarázata. A feltehetően esszénus eredetű 'Énok-könyv' II. része 'A messiási könyv', amelyben az Emberfia, mint preegzisztens mennyei szabadító jelenik meg: „Láttam ott azt, akinek ősöreg feje (volt) és feje lyn fehér (volt), mint a gyapjú; mellette (volt egy másik, akinek az arca úgy néz(ett) ki, mint gy emberé... Kérdezősködtem angyalodtól... Válaszolt nekem, és így szólt hozzám: - Ez az Emberfia, akié az igazságosság, akinél az igazságosság lakik, és aki kinyilatkoztatja annak minden kincsét, ami el van rejtve” (Én. 46, 1-3).

A táltosok a bibliai és a magyar hagyomány szerint is a félig égi (angyali) óriások leszármazottai. Androgün (magyarul: „csíra”) voltuk emléke fennmaradt itt-ott a népi emlékezetben. Jézusról az egyik apokrif irat azt mondja, hogy „feje felülmúlta az egeket”. Barbara Thiering azt állítja, hogy a qumráni esszénusok a gnosztikus Mennyei Embert ábrázolták sekrestyéjükben: „Mivel a monostorok lakói a tudásukon keresztül kerültek közelebb az isteni létformához, ezért a rajzokon a fejet a mennyben ábrázolták. Az ideáljukat egy emberfölötti ember képében tudták megfogalmazni, aki 12 rőf magas, és háromszor akkora, mint egy közönséges ember.” Isten, az Ős, az androgün Mennyei Ember egyben az ős-áldozat is, akit a világ teremtése miatt feláldoztak - ez a Jelenések Bárányának sorsát éppúgy megmagyarázza, mint Oziriszét, akit a sötétség Seth-je feldarabolt; (vö. Jel. 13, 8). Jézus hangsúlyozta az Atyával (az Ősöreggel) való egységet; tehát ő maga is tekinthető Ős-nek, az Istennek, a Mennyei Embernek.

A táltosság ótesamentumi emlékei közé tartozik Jákob (= Izrael) története. Hiszen Isten angyalaival éppúgy találkozott, mint magával Istennel (Ellel, azaz Élő-vel!) (Ter. 32, 1; 32, 30). és álmában látta az égbe vezető létrát, amin az angyalok fel- és le jártak. (Ter 28, 12). Ő még kánaáni (kő) oszlop- (megalit) állító volt, aki a szent helyet, az ég kapuját, Isten házát eképpen jelölte meg (Ter. 28, 17-18). Legkedvesebb fia, József (=Jó + szép!) apjához hasonló álomlátó volt, és ő azt látta álmában, hogy a Nap, a Hold és 11 csillag meghajol előtte (Ter. 37, 9) – ez pedig a zsidók által gyűlölt csillag – illetve fénytisztelethez kapcsolja Őt. (József egyébként Jézus „előképe”!)
A hegyormon 12 kőből megalitikus oltár építő, körárkot készítő Illés is táltos lehetett, hiszen, akárcsak Göncöl (és más táltosok, tudós kocsisok) szekéren ment fel az égbe, ráadásul forgószélben (ahogy a magyar táltosok, javasok, szépasszonyok, stb is forgószélben jártak) – 1 Kir. 18; 2 Kir. 2, 11.

Jézus pedig, akárcsak táltosaink, előre látta a jövőt (pl. Júdás árulását: Ján. 13, 21-30.; Péter tagadását: Ján. 13, 36-38.), bőséget varázsolt (kenyérszaporítás: Ján. 6, 8-13.), bölcs volt már gyermekkorában (Luk. 2, 48); uralta a szeleket (Luk. 8, 22-24), valamint ragaszkodott a szegénységhez. Táltosaink is látták a rég elhunytakat, beszéltek is velük – ezt Jézus a magas hegyen tette (Luk. 9, 29-31), ahová imádkozni járt. (Az alföldi táltosok mindezt a szent fára felhágva gyakorolták, de Anonymus említi, hogy az ősmagyarok hegytetőkön mutattak be áldozatot (16. fej.). Jézus halála (akárcsak Buddháé) fához kötődik és magaslaton történt, mint egyes táltosainké. Jézust angyalok segítették, erősítették Őt (Luk. 22, 43). A táltosok szellem-segítői tündérek voltak (a tündérek teljesen megfelelnek az angyaloknak), tündérszeretők.

Jézus legtöbb csodatétele gyógyítás volt: és az esszénusok (valamint egyik águk, az ún. terapeuták) érdeklődtek a gyógyítás iránt, tekercseikben „a gyógyítás a lelki áldások legelején szerepel.” Jézus is a Szent Lélek és az angyalok mennyei erejével bírt és azzal gyógyított: amikor a vérfolyásos asszony hozzáért, azonnal meggyógyult, Jézus pedig érezte, hogy erő áradt ki belőle (Luk. 8, 43-47). Az emberfeletti ember (istenember) lényéhez tartozik ősidők óta a csodás gyógyításokra való képesség.

Táltos-javasaink is nagyszerű lélek-látók voltak, akik Isten segítségével, erejével gyógyítottak. Jézus bíbor köntöse pedig – jelképesen – a sámánok ősi viseletét idézi, ami a sumér és „ural-altáji) népeknél egyezően piros/vörös színű volt.

Részlet Bíró Lajos „A magyar Jézus és eltitkolt tanításai” című könyvéből.

Megnézem a könyvet

<< < >> >
Ez a honlap sütiket használ. A sütik el­fo­ga­dá­sá­val kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához. Adatvédelmi nyi­latkozat: GDPR