- Blog -

Szkíták, dákok, géták

Magyar ezotérium
2016-11-30

A szkíta birodalom fél Ázsiára kiterjedt és legalább két tucat nép lakott benne. A szkíták alatt nem egy népet kell érteni, hanem több nemzetet. A szkíta név egy általánosítás és gyűjtőnévként maradt rajtuk az európai és görög íróknál. A szkíták egy része vándorolt és mindig új legelőket keresve élt, azonban volt, amelyik letelepedett életet élt és várost épített, ahol írott törvények szerint igazgatta életét. Régen a kárpát-medencei magyarokat szkítáknak tartották nyugaton is...

A Kárpát-medence Krisztus előtti történetének megismeréséhez a szkítákról, valamint a gétákról és dákokról kell szót említeni. A szkíta birodalom fél Ázsiára kiterjedt és legalább két tucat nép lakott benne. A szkíta név a legenda szerint Scita-tól ered, aki nem más, mint a föld szűz lánya Araksa és Jupiter gyermeke. Lehet, innen ered, hogy a magyarokat a nyilas-jegy uralma alatti népnek jegyzik az asztrológiában, mivel a nyilas jegy ura a Jupiter. Scita édesanyjával és másokkal Armeniába (Örményország) ment lakni, írja Berosus. Scita ott örményföldön az első király lett, aki maga mellé vett egy igen okos főpapot, Sága-Szabbát. Araksa fogta magát, fiát otthagyva a főpappal nyugatra települt és az európai szarmaták földjéig uralkodott. A szkíták alatt nem egy népet kell érteni, hanem több nemzetet. A szkíta név egy általánosítás és gyűjtőnévként maradt rajtuk az európai és görög íróknál. A történelemtudomány szempontjából jobb lett volna, ha a krónikások minden népet a saját nevén neveztek volna már 2500 évvel ez előtt is, de nyilván nem ismerték az összeset, sőt annyira mások lehettek mind küllemre, mind eszességre, mind szokásra, hogy egy kategória alá véve őket lettek az íjfeszítő lovas szkíták. A szkíták egy része vándorolt és mindig új legelőket keresve élt, azonban volt, amelyik letelepedett életet élt és várost épített, ahol írott törvények szerint igazgatta életét. Régen a kárpát-medencei magyarokat szkítáknak tartották nyugaton is. V. Orbán pápa és XI. Gergely pápa bulláikban Királyi Szkítáknak nevezik e nemzetet. Eustathius, 12. századi thessalonicai püspök a hunokat a híres szkíta nemzetbelinek emlegeti. Coccius Sabellicus is szkítáknak írja a hunokat. Régi krónikásaink Pray, Horvát, Jerney a hunokat egyhangúlag szkíta nemzetbelinek mondják. Priscus, Atilla hunjait is szkítának említi.

Theoderétus 427-ben leírta, hogy a zsidó könyvek nem csak görög nyelvre fordíttatnak le, hanem rómaira, egyiptomira, indiaira, örményre és szkítiaira is. Menander írta le, hogy a görög császár miután elolvastatta a szittyai nyelven írt, a szkíta küldönc Maniak által vitt levelet, a követség jó szívvel fogadta. Túrócinál találjuk a feljegyzést, miszerint „ezek a Székelek – még l nem felejtvén a szittyai betűket – botokra metszik a rovást”. Magin említi, hogy a szkíták jobbról balra írnak és ilyen betűvel írott könyv van a Florenciai Vezér könyvtárában. Gellei Katona István 1645-ben írja: „a magyar nyelv egy az orientális lingvák közül, melynek tulajdon saját betűi vannak, melyek sem a sidó, sem a deák betűkkel semmi hasonlatosságuk nincs”. Ugyanígy hivatkozik a szkíták-székelyek saját egyedülálló betűire Lisnyai Kovács Pál is a 17. századi magyar krónikájában. A régi könyvekben (pl. Gyárfás I. 1870.) arra is adatot találni, hogy a könyvnyomtatást sem Európában találták fel, hanem a szkíták által jött Európába. 1670-ben még a Debreceni Könyvtárban volt egy könyv, amely „Hunniai betűkkel íratott”. Hickesius angol író a „Honnoknak betűjükből és írássokrúl egy egész könyvet írt”. És így tovább... Minél több régi forrást olvas el a könyvbúvár kutató, annál több idézetet, bizonyságot, emléket talál arra, hogy a Kárpátokba érkezett szkíta eleink igen magas műveltséggel bírtak az Európa nyugati felén általában élt embertömegekkel szemben. Vajon ha a 17-18. században még itt-ott emlékül fennmaradt egy-egy bizonyíték a valós ősi származásunk, ősi írásunk, nyelvünk, kultúránk stb. nyomairól, akkor vajon ki volt az a stratéga (vagy stratégák), akinek sikerült több ezer évnyi kultúrát és annak nyomait mind egy szálig eltüntetni? Erre tényleg elég volt egy Habsburg család? Nem hinném. Talán csak eszközei, pillanatnyi haszonélvezői voltak e tervnek. Ez oly nagyszabású, olyan alapos és az írástudással, oklevél hamisítással, művelődéssel, tudat manipulálással összefüggő összeesküvés kellett legyen – illetve volt, - hogy itt más elkövetőket is tetten kell érni.

Az előző fejezetben láttuk, a Kárpátok nyugati részére érkezett pannonok múltját, most nézzük meg mi történt Erdélyben a Krisztus előtti évezredben. Ezen régi korról Aranyosrákosi Székely Sándor 1845-ben kiadott értékes munkája alapján sikerülhet némi képet kapni. A hajdani Dákország vagy Dáczia az európai Szittya tartomány egy része volt, mely a Tiszától a Fekete-tengerig terjedt. Amit ma Erdélynek nevezünk, az tulajdonképpen Közép-Dáczia, amit a gótok alatt Góthiának, a hunok korában Hunországnak, a gepidák alatt pedig Gepidiának neveztek. 1166-ig Ultrasylvania volt a neve, 1181-ben már Transylvaniaként fordul elő egy adománylevélben. 1765-ig Erdélyi Nagyfejedelemség volt a neve. Erdélyt a német Siebenbürgen-nek mondja, ami annyit tesz „hétvárú tartomány”. E hét várat hét magyar kapitány emelte Heltai Gáspár szerint, mások hét szász nemzet városait látják ebben. Az oláh nyelv szerint Erdély neve Argyiál – talán innen ered az árgyélus-i királyfi a mesékben.

Székely 1845-ben kiadott munkája szerint Erdélyt már az özönvíz után birtokba vették az Ázsiából jött népek, de nem tudja biztosan megnevezni, kik lehettek az első betelepülők. Azért azt megemlíti, hogy több korabeli író az agathirzeket, vagyis akacireket teszik Erdély legkorábbi lakóinak. A legkorábbi ismert és bizonyítható nép Erdélyben a dákok voltak, akik nagy valószínűséggel tatár fajta népek, de az biztos, hogy Ázsiából kerültek ide. Székely kikel e munkájában azok ellen, akik a szászok, vagy németek dédőseit akarják a dákokban látni, mint a deutsch névből lett volna Daczia.

A tatár eredet mellett vall, hogy dák, dau, tau tatárul annyi, mint hegy, halom, vagyis Dáczia másképp Dáka vagy Dávia; innen tehát a dáva végű erdélyi helynevek, mint Sergidáva, Mercidáva, Decidáva, Utidáva, Neutidáva, Ziridáva tatár szóból erednek és bizonyos hegyre utalnak.

A dákok mellett más népek is éltek Erdélyben, így a szarmaták, szlávok, basztarnák, besenyők vagy bessek, illetve géták. A géták a dákokkal egy nyelvet beszélő nép volt! A géták nem annyira Erdélyben, inkább a Havasalföldön, Moldvában és Oláhországban éltek. A gétáknak több nevük a letelepedettségükkel volt összefüggésben:
1. A dunamelléki géták voltak az Isztro-géták; későbbi munkákban osztrogótoknak is olvassuk.
2. A Niszter folyam, vagy más néven Tyras folyam mellettiek a Tyragéták.
3. Borisztheniták a Boristenes (Dyneper) mellett.
4. A szarmatákkal és jászokkal szomszédos géták a jázi-géták, őket a későbbi munkák jazigoknak is ismeri és a Krisztus utáni első négy évszázadban nekik igen sokat köszönhet a szkíta határvédelem, mert a Duna vonalán az egyik legkeményebb védelmi erőt ők képezték a támadó rómaiakkal ellen.
5. A Fekete-tenger melletti géták Ma-Szu-gétáknak neveztettek, őket utóbb, több helyen masszagétaként olvassuk.

Erdély őslakóinak, azaz a dák és géta törzsek nyelvét nem lehet meghatározni, de Ovidius római költő, aki több évet élt köztük, feljegyezte, hogy a számára ékes görög nyelvet a géták zordon nyelvével annyira megzavarták, hogy alig maradt csekély nyoma. Székely Sándor szerint a dák és géta nyelv összekeveredve a római gyarmatok nyelvével mára a moldvai, oláhországi és erdélyi oláh nyelvet adta ki. Ptolomeus több, mint 40 jeles várost említ a három Dácziában, melyek csaknem mind Dáva szóban végződtek. Ezeket az ősi városokat a római gyarmatok által újra építették.

Erdély területén már 3400 évvel ezelőtt királyság állt fenn. A római és görög íróknál fennmaradt töredékekből összesen 12 király nevét és korukról csak csekély emléktöredékeket lehet felkutatni. Az európai szkíták első királya Zamolx volt Kr. e. 1402 körül. A dákokat és a gétákat is e birodalom alá kell tekinteni. Jornandes szerint Zámolx a dákok első királya volt. Herodotos hozzáteszi, hogy Phitagorassal együtt tanult Egyiptomban, s mikor hazatért, lett a dákok királya. Míg odavolt a piramisok földjén, egy Zenta nevű filozófus igazgatta az országot. Zamolxot halála után isten gyanánt tisztelték.

A második ismert dák király Gothilás volt, aki a macedón király lányát feleségül vette. A következő ismert király már Kr. e. 336-ban élt és Zármiz volt a neve. Nagy Sándor macedón király ellene hadat viselt. Ő építette fel a nagy vereség után Zármizegethuzát (később Hunyad megye, Várhely közelében), közép-Dácia fővárosát. Nagy Sándor után élt Szitálx, aki Perdikással viselt hadat Odessza városa felett.

Az európai szittya királyság több ismert királyt adott, de csak Drokhimetes, Orolesz, Berisota (Kr. e. 82.), Kotizon, Komosik, Korill, Diurpán (i. sz. 82.) neve maradt fenn. Az utolsó dák királyról sokan hallottak már, mert Deczebált – aki 89-től uralkodott – a római had csúnyán megverte és ezzel befejezte az erdélyi királyságot. Deczebál levágott fejét a lelkes had Rómába vitte, testét Déván temették el. Traján 105-ben diadalt arathatott Deczebál népei felett, de nem adták magukat könnyen, mert a szétrajzó géták maradékai ezután több száz éven át a római terjeszkedés legkeményebb ellenfelei voltak, egészen 371-ig, amíg a hunok képében a szkíták egy nagy, mágikus hatalommal is bíró egysége meg nem érkezett a Kárpát-medence Alföldjére.

Részlet Kozsdi Tamás „A Magyar Korona könyve” című könyvéből.

Megnézem a könyvet

<< < >> >
Ez a honlap sütiket használ. A sütik el­fo­ga­dá­sá­val kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához. Adatvédelmi nyi­latkozat: GDPR