- Blog -

A C-vitamin varázslatos ereje - Bevezetés

Természetgyógyászat
2016-12-27

Tény, hogy a C-vitamin bizonyítottan alkalmas számos fertőző betegség gyógyítására, visszafordítására és/vagy megelőzésére. Tény, hogy a fertőző betegségek megelőzésére szolgáló oltások teljesen feleslegesek megfelelő C-vitamin mennyiség bevitele mellett. És az is tény, hogy az oltások mellékhatása mind megelőzhető, ha az oltást megfelelő dózisú C-vitaminnal helyettesítjük. Régóta esedékes már, hogy a mainstream orvostudomány elismerje a C-vitamin szerepét...

Meglepő módon az orvosi szakirodalom említ olyan járványos gyermekbénulásos, és hepatitiszes eseteket, amelyeket sikeresen meggyógyítottak C-vitaminnal, ennek ellenére a modern orvostudomány, függetlenül a kezelés fajtájától, a mai napig gyógyíthatatlan betegségnek tartja őket. Fontos tudnunk, hogy a járványos gyermekbénulás és a hepatitisz is néha spontán meggyógyulhat vagy viszonylag gyorsan, vagy hosszabb időszak alatt. Úgy tűnik azonban, hogy a modern orvostudomány nincs tisztában azzal, hogy mindkét betegség akut formája is meggyógyulhat a helyesen adagolt C-vitaminnak köszönhetően. A járványos gyermekbénulásban szenvedő csecsemők napok alatt rendbe jönnek, és a hepatitisszel fertőzött betegek is csak napokig betegek, nem pedig hónapokig és a megfelelő mennyiségű C-vitaminnak hála az akut hepatitisz betegeknél nem alakul ki a krónikus hepatitisz.

A C-vitamin olyan vírusos és bakteriális fertőzéseket is visszafordított és meggyógyított, amelyek veszélyesek a gyermekekre és a felnőttekre. Bár sok bizonyíték van arra, hogy a megfelelően adagolt C-vitamin képes megszüntetni és megakadályozni olyan súlyos betegségek kialakulását, mint a rák és a szívbetegség, a legjobban dokumentált és legmeggyőzőbb bizonyítékok a sok szenvedést okozó fertőző betegségek gyógyításával kapcsolatban születtek. Ahogy majd az olvasó megismerkedik a figyelmen kívül hagyott rengeteg tudományos bizonyítékkal, úgy sokkal könnyebben tudja majd el-képzelni, hogy a C-vitamin erejével kapcsolatban mennyi kevésbé jól dokumentált eset és alkalmazás lehet még rejtve előlünk.

Jelenleg a modern orvostudomány csak sokféle védőoltást tud felmutatni abban a reményben, hogy azok majd védelmet nyújtanak számos fertőző betegséggel szemben. A vírusos fertőző betegségek kezelésében csak kis előrelépés történt.
Az antibiotikumok nagy változást hoztak a különböző nem-vírusos fertőző betegségek kezelésében, de a legtöbb vírusos fertőzés kezelése támogató jellegű, csak a tünetek kezelésére koncentrálnak, abban a reményben, hogy az immunrendszer képes lesz felvenni a küzdelmet a betegséggel. Vagy a test vagy a vírus nyer végül, és a kezelőorvos a beteggel együtt csak várakozhat a végeredményre.

A C-vitaminnak azonban nem kell folyamatosan ismételni ezt a forgatókönyvet. A könyv tudományos bizonyítékai például meggyőzően bizonyítják, hogy a járványos gyermekbénulás teljesen gyógyítható nagy dózisú C-vitamin megfelelő adagolásával. A tudományos bizonyítékok azt is bemutatják, hogy a C-vitamin sokkal, de sokkal többet tesz a járványos gyermekbénulás gyógyításánál. Annak ellenére, hogy a járványos gyermekbénulás nagyrészt ismeretlen betegség a fiatalabb generációnak, és már elfelejtett betegség az idő-ebb generációnak, minden orvos, legyen az idős vagy fiatal, azt fogja mondani, hogy a gyermekbénulás gyógyíthatatlan betegség volt, és az is marad.

A múlt, a jelen és a jövő klinikai eredményeinek a hitelességét ennek fényében kell értékelni. A legtöbb orvost a legjobb szándék vezérli, de mégis felelniük kell azért, ha tartósan figyelmen kívül hagyják a megfelelően adagolt C-vitamin előnyeit. 1949-ben óriási gyermekbénulás-járvány volt, és az összes fiatal szülő attól félt, hogy az ő gyermeke lesz a következő áldozat. Dr. Frederick R. Klenner, ekkor 60-ból 60 gyermekbénulásban szenvedő beteget sikeresen meggyógyított! Ezekben a betegekben semmilyen maradandó károsodást nem okozott a vírus, pedig a túlélők gyakran megbénultak. Klenner 1949-ben az American Medical Association éves ülésén részletesen bemutatta ezeket az eseteket.
Klenner kutatási adatai világosak és egyértelműek, és az olvasóra hagyjuk annak a kérdésnek a megválaszolását, hogy vajon ilyen fontos információ hogyan kerülhette el a nagy nyilvánosságot a múltban, és ma is. Landwehr (1991) foglalkozott azzal, hogy Klenner miként próbálta meg tájékoztatni az American Medical Association-t a hihetetlen eredményeiről.

Klenner többször is képes volt bizonyítani, hogy úgy tűnik, a C-vitamin az ideális fegyver az összes fertőző vírus elpusztítására. Azt is többször bizonyította, hogy a C-vitamin egyértelműen az optimális választás a mérgező vegyi vagy egyéb anyagok semlegesítésére. Azt is látni fogja, hogy Klenner és sok más klinikus és kutató meggyőzően kimutatták, hogy a C-vitamin ideális a legtöbb baktérium, gomba és egyéb mikrobiális ágens megsemmisítésére, amelyek igen nagy problémát jelentenek az emberiségnek.
Azt is bemutatjuk, hogy sok hagyományos terápia jelentősen eredményesebb megfelelő C-vitamin terápia alkalmazásával. Bár a C-vitamin egy hihetetlenül hatékony egységes terápia számos fertőző betegség esetén, gyakorlatilag nincsen olyan fertőző betegség, amely lényegesen ne javulna C-vitamin hozzáadásával.

A C-vitamin adagolás abszolút követelményei:
1. a megfelelő formában
2. a megfelelő technikával
3. elég gyakori dózisokban
4. elég magas dózisban
5. bizonyos kiegészítő szerekkel
6. elég hosszú ideig

Aki olvasta a gyermekbénulás, a hepatitisz és egyéb fertőző betegségek csodás gyógyulását, azon gondolkozhat, hogyan fordulhatott elő, hogy az orvosok és kutatók figyelmen kívül hagyták az eredményeket. Nincs egyszerű magyarázat egy ilyen helyzetben.
A legtöbb ember, különösen a magasan iskolázottak, mint az orvosok, ragaszkodnak a csoporthoz, ahelyett hogy egyenként hozzájárulnának a közös tudás-alaphoz. Hajlamosak figyelmen kívül hagyni mindent, ami ellentmond a tanultakkal. Ez annyira erősen beléjük van vésődve, hogy sokan el sem olvasnak valamit, ha az nem az orvostársadalom által jóváhagyott forrásból származik. Ha véletlenül mégis találkoznak ezekkel az információkkal, akkor nevetségesnek bélyegzik és elutasítják azokat.

Több mint 25 éve gyakorló orvosként biztosíthatom az olvasót, hogy gyakorlatilag az összes orvos fél attól, hogy nevetségessé válik. Ez a félelem szinte teljesen elnyomja az önálló orvosi gondolkodást. Ahogy Goethe egyszer mondta: „Mi hamarabb elismerjük az erkölcsi hibákat és bűnöket, mint a tudományos hibákat.” Természetesen vannak olyan becstelen orvosok is, akik az orvosi áttöréseket azért ellenzik, mert az csökkentheti a jövedelmüket. A legtöbb orvos azonban őszintén segíteni akar a betegein.

A probléma továbbra is az, hogyan lehet egy oldalra hozni az orvosokat és a teljes orvosi igazságot. Forman (1981) elemezte egyes tudósok, különösen orvosok és klinikusok ellenállását az innovációval szemben.

Bár ez a könyv a C-vitamin hihetetlen képességével foglalkozik, a következő igaz történet jól szemlélteti, hogy miért kell a nagy nyilvánosság elé tárni a C-vitaminnal kapcsolatos tényeket.
2000. július 2-án, vasárnap fő műsoridőben, az esti órákban vetítették a First Do No Harm (Sohasem ártok) című filmet Meryl Streep főszereplésével. A valós eseményeken alapuló kitalált történet egy anyáról, és a kisgyerekéről szól, akinek súlyos epilepsziás rohamai vannak. A gyógyszerek közül többnek igen súlyos, esetenként élet-veszélyes mellékhatása van a gyerekre, és végső megoldásként az orvosok felvetik az agyműtét lehetőségét, bár nem fűznek hozzá sok reményt. Az anya ezt nem hajlandó elfogadni, ezért kutatómunkába kezd, és az orvosi szakirodalom tanulmányozása során eljut a ketogén diétához, amely a tanulmányok szerint megszünteti a rohamok jelentős százalékát. Meg sem említette a diétát, bár ez a kezelés mintegy 75 éve ismert volt az orvosi szakirodalomban!

Amikor az anya említette a diétát, a neurológus csak kinevette és „legendának” bélyegezte azt, valamint jogi lépésekkel fenyegette az anyát, ha az megpróbálja átvinni a gyermekét a Johns Hopkins Kórházba Baltimore-ba, hogy megpróbálják a diétát és elkerüljék a mű-tétet. Ahogy az várható volt, a diéta drámai javulást hozott, a gyermek rövid idő alatt rohammentes lett, és abbahagyhatta a gyógyszerek szedését.
Másnap Colorado Springs egyik helyi kórházának az orvosi szobájában a szakemberek felháborodottan beszélgettek a filmről. Amikor az egyik fiatal orvos azt mondta, hogy szívesen utánanézne ennek a ketogén diétának, a többiek igen ellenségesek lettek vele. A valódi doktorok véleménye ugyanolyan negatív volt, mint a filmbélieké. Ők is városi legendának gondolták a diéta gyógyító hatását és sokan voltak, akik nem is hallottak felőle, annak ellenére, hogy számos publikáció született már róla. Egy másik idősebb orvos azt mondta, hogy ő az orvosi referenciák „teljes bibliográfiáját” átnézni, mielőtt hajlandó lenne egyáltalán megfontolás tárgyává tenni a ketogén diétát.

Én nem csatlakoztam a beszélgetésbe, csak hallgattam. Hazaérve azonban felmentem a MEDLINE-ra, (National Library of Medicine), a legnagyobb orvosi adatbázisba és 180 orvosi tanulmányt találtam a ketogén diétával kapcsolatban. Az egyik 2000. áprilisi tanulmány szerint a ketogén diéta a gyerekek jelentős százalékánál megszüntette az epilepsziát. Számos neurológiai szaklapban is hasonló cikkek jelentek meg.

Sajnos úgy tűnik, hogy sok gyermekorvos és neurológus nincs tisztában a legújabb kutatási eredményekkel, ezért nem is gondolnak arra, hogy a régi elméletek talán már idejétmúltak. Azt is fontos megjegyezni, hogy az orvosokon folyamatos a nyomás, hogy vényköteles gyógyszereket írjanak fel. A ketogén diéta felfedezésének idején a modern epilepszia-gyógyszerek még nem léteztek. A diéta alkalmazása valóban több odafigyelést igényel, mint a gyógyszerek felírása… A gyógyszerek megjelenésével a diéta háttérbe szorult, és ez nagyon szomorú, mert az epilepszia-gyógyszereknek gyakran súlyos mellékhatásai vannak.

Fontos szólnunk a publikációkkal kapcsolatos kritikákról is. Ha valami „anekdotának” van címezve, akkor azt, aki erről beszél, nem tartják hiteles személynek. A valóságban a szótár szerint az anekdota, egy rövid elbeszélés, amelyet nem publikáltak. A leginkább megbecsült folyóiratok úgynevezett „esettanulmányokat” közölnek, amelyek nem mások, mint egy vagy néhány betege bizonyos kezelésének a rövid bemutatói. Az esetismertetés semmi más, mint egy anekdotikus jelentés, amelyet sikerült publikálni. Azonban a publikált esettanulmányt általában egy egészségügyi szakember írta, ezért az információt is hitelesebbnek tartják.

Végső soron azonban az esetismertetés egy anekdota, és az anekdota egy esetismertetés. A laikus író vagy egy nem mainstream orvos író csak nevetségessé válik, míg az elismert orvos írása köztiszteletnek örvend. Az új, „nem szankcionált forrásból” származó modernebb orvosi fogalmak gyakran küzdenek azért, hogy a nyilvánosság elé kerüljenek.

A „tankönyv hatalma” is jelentős szerepet játszik egy kezelés el-ismerésében. Annak ellenére, hogy a jelenlegi orvosi szakirodalom szerint a diéta egyértelműen hasznos az epilepszia kezelésében, a legtöbb orvos mégsem használja azokat a kezelési módszereket, amelyek még nincsenek a tankönyvekben, hacsak a kollégáik nem használják őket.

A Cecil Textbook of Medicine 21. kiadásában még csak nem is említik a ketogén diétát, mint az epilepszia egyik lehetséges kezelési módszerét. Ez a gyógyszer tankönyv már régóta országszerte az „arany standard” az orvostanhallgatók és a rezidens orvosok körében. Hogyan lehet tehát az, hogy az epilepszia egy legitim 75 éves terápiáját mégsem említik, annak ellenére, hogy olyan nagy akadémiai orvosi intézmények, mint például a Johns Hopkins és a Stanford már régóta sikerrel alkalmazzák? Valóban jó kérdés. Sok esetben az orvosoknak fel sem tűnik, hogy a tankönyv egy-egy fejezetét általában egy vagy két szerző írja.

Ez azt jelenti, hogy a lényegesnek tartott információk csak egy vagy két embertől származnak és az az általánosan elfogadott nézet, hogy ők biztosan alaposan áttanulmányozták a szakirodalmat.
Ez a könyv könnyedén bizonyítja, hogy az orvosi szakirodalomban a C-vitaminnal kapcsolatos sok lényeges információ háttérbe szorul. A C-vitaminnal kapcsolatos áttekintések csak kevés helyen hivatkoznak az eredeti kutatásokra, és sajnos ez egy közvetlen mutatója annak, hogy sok más, nagyon fontos „régi” fogalom, és információ soha nem kerül be az orvosi tankönyvekbe.

Továbbá, ha egy orvosi tankönyv új kiadása jelenik meg, akkor biztos lehet benne, hogy egy adott téma kezelése csak minimálisan változott az előző kiadáshoz képest, és jellemzően csak az előző né-hány év eredményeit veszik alapul. Más szóval, ha egy fontos fogalom nem kerül bele azonnal az új kiadásba, akkor kicsi az esély rá, hogy valaha is belekerül a könyvbe.
Az igazság az, hogy sok orvos nyíltan megvet minden olyan orvosi szakirodalmat, amely néhány éve íródott. Olyan, mintha még a legjobb tudományos adatoknak is lenne „lejárati dátuma”, és ha adott időn belül nem kerül bele egy tankönyvbe, akkor az információ elévül, addig, amíg valaki „újra fel nem fedezi”.

Az „aszkorbinsav” bejegyzés alatt, ami a C-vitamin orvosi kifejezése, a MEDLINE keresés azonnal 24.000 cikket listáz. (2002-ben) és körülbelül naponta születnek új cikkek róla. A C-vitamin az orvosi kutatás történelmének az egyik legtöbbet kutatott anyaga. Ennek egyik oka King (1936) tanulmánya, aki egy részletes ismertetőt írt a C-vitaminról és megjegyezte, hogy a vizsgálata szinte teljesen olyan kutatási anyagokra korlátozódik, amelyek az elmúlt négy évben jelentek meg. Ennek ellenére 169 anyagot idézett.

A sors iróniája, hogy a C-vitamin mégis az egyik leginkább figyelmen kívül hagyott anyag, és a kutatási anyagok szerzői mind úgy zárják a beszámolóikat, hogy „további vizsgálatok szükségesek”, függetlenül a C-vitamin számos bizonyítottan pozitív eredményétől. Az egyik különösen meglepő példa erre a jelenségre a Massell et al (1950) tanulmányban található, amely hét, reumás lázban szenvedő beteg javulását dokumentálja a C-vitamin terápia során.

Az első beteg ízületi gyulladása 24 órával a C-vitamin adagolása után megszűnt. A harmadik beteg pedig hat hétig szenvedett, de a C-vitamin terápia második napján a láza és az ízületi gyulladása teljesen megszűnt. A hetedik páciens állapota is „jelentősen javult”. Az összes páciens állapotában javulás állt be, a szerző mégis azzal zárta a tanulmányt, hogy „még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni a C-vitamin terápiás hatását illetően.” És bár a szerzők elismerik, hogy a C-vitamin „általában ártalmatlan”, hozzáteszik, hogy „nyilvánvalóan gondos toxicitási vizsgálatokra van szükség.” Úgy tűnik, hogy még a drámai klinikai válaszok sem elegendőek ahhoz, hogy szerzők ajánlani merjék a C-vitamin rutinszerű használatát reumás láz esetén. A víz még mindig egy kicsit túl hideg az úszáshoz.

Nagyon kevés olyan emberi betegség van, amely legalább bizonyos fokig ne javulna az optimális mennyiségű C-vitamin hatására. Ritkán van olyan nyomós ok, ami megakadályozná, hogy a beteg azonnal nagy dózisú C-vitamint kaphasson. Klenner elsőként rendszeresen C-vitamint adott a pácienseinek, majd ezután folytatta a beteg kezelését.
Az alap kutatások elengedhetetlenek, de már nem szabad figyelmen kívül hagyni a C-vitamint sem. Bár Klenner számos lenyűgöző eredményt ért el a C-vitamin kezeléssel, nem találtam olyan orvos kutatót, aki Klenneréhez hasonló klinikai vizsgálatokat végzett volna fertőző betegség C-vitaminos kezelésével. Klenner a betegek gyógyításában gyakran a szakirodalom által ajánlott napi C-vitamin dózis 10.000-szeresét használta, és hihetetlen eredményeket ért el.

Az orvosi szakirodalomban sok régen elveszett, vagy elhanyagolt tudományos tény és információ található. Például a ketogén diéta is ilyen mellőzött ismeret az aktívan dolgozó gyermekorvosok, belgyógyászok, neurológusok és neurológiai sebészek között.
Ennek fényében nem meglepő, hogy a C-vitaminnal kapcsolatos információk nem csak 1990-ben, hanem 1960-ban, és 1940-ben, sőt még korábban is megjelentek. Hiába az állandó publikáció, hiába több ezer orvos saját személyes tapasztalata, ezeket az utóbbi időkben igyekeznek elhallgatni, és annak sajnos nincs reális esélye, hogy ezek az információk a hivatalos orvosi tankönyvekbe jelenleg bekerülhessenek, hogy a mai gyakorló orvosok is megismerhessék az eredményeket.

A C-vitamin kutatás abban is kissé egyedülálló, hogy nagyon nagy mennyiségű kutatási anyag gyűlt össze vele kapcsolatban, még mielőtt kémiailag azonosították volna. Az azonosítást megelőzően, mint úgynevezett „antiskorbut” tényezőként ismerték, ami jelen van sok gyümölcsben, zöldségben, és más növényekben. A skorbut egy halálos betegség, amely a C-vitamin fogyasztása nélküli hónapokban lép fel.

A könyv amennyire lehet hivatkozni fog a régi és az új orvosi szakirodalomra is, és az olvasó bármikor ellenőrizheti a megadott referenciákat.
Az információátadáson kívül a könyv célja, hogy cselekvésre motiválja az olvasót, nem csak a laikus olvasót, hanem minden egészségügyi szakembert is. Minden referencia könnyedén ellenőrizhető, és egyértelműen feltüntetem, hogy melyik az én véleményem, és melyik információ hol található meg. Előfordul, hogy egy bizonyos kérdésre nincs meg a szakirodalomban az egyértelmű válasz, ebben az esetben a saját tapasztalataim alapján próbálok meg egy logikus magyarázatot adni rá.

Tény, hogy a C-vitamin bizonyítottan alkalmas számos fertőző betegség gyógyítására, visszafordítására és/vagy megelőzésére. Tény, hogy a fertőző betegségek megelőzésére szolgáló oltások teljesen feleslegesek megfelelő C-vitamin mennyiség bevitele mellett. És az is tény, hogy az oltások mellékhatása mind megelőzhető, ha az oltást megfelelő dózisú C-vitaminnal helyettesítjük.

Nagyon régóta esedékes már, hogy a mainstream orvostudomány elismerje a C-vitamin szerepét. Továbbá az is fontos, hogy felismerjük, a C-vitamint nem mikrodózisokban kell adagolni, ahogy azt a 65 éves ajánlás mondja, hanem jóval nagyobb optimális adagokban Dr. Frederick R. Klenner, és sok már klinikus és kutató ajánlása alapján. Az optimális C-vitamin adagolása drasztikusan csökkenti sok antibiotikum és más gyógyszerek használatát.

Részlet Dr. Thomas E. Levy „A C-vitamin varázslatos ereje” című könyvéből

Megnézem a könyvet

<< < >> >
Ez a honlap sütiket használ. A sütik el­fo­ga­dá­sá­val kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához. Adatvédelmi nyi­latkozat: GDPR