- Blog -

Az Antikrisztus

Idegen lények
2018-08-11

A mód, ahogy Hitler Európa és Oroszország urává kívánt válni, jellemző a reptiliánok befolyása alatt állókra. Ráismerünk benne a reptilián urak gondolkodásmódjára és tervezési technikáira, és szükséges alaposan megvizsgálnunk, ha véget akarunk vetni minden reptilián befolyásnak és elképzelésnek, ami az Új Világrend megteremtésére összpontosul...

A reptilián befolyás Hitler esetében sokkal nyilvánvalóbb és élesebb volt, mint Hirohitónál. Sőt, úgy tűnik, Hirohitóval ellentétben Hitler nem egy közönséges báb volt. Olyan mértékben jellemzőek rá a reptilián személyiségjegyek, hogy akár úgy is tekinthetünk rá, mint egy ember formájú reptiliánra. A földalatti, negyedik dimenziós reptiliánok őt választották ki a földi civilizációra célzott nyílhegyük gyanánt. Gőgös volt, patriarchális, lelkiismeret nélküli, könyörtelen, végtelenül ambiciózus, gyilkos, megfélemlítő, narcisztikus, szerelmet nem ismerő, hazug, manipulatív, bosszúszomjas, gyűlölettel teli, ravasz, és ez még csak töredéke azoknak az ördögi tulajdonságoknak, amik jellemezték. Mindezen karakterjegyek a reptiliánokra vallanak!

Nem igazán akad a történelemkönyvekben senki, akit Hitlerhez tudnánk hasonlítani, esetleg csak Néróval állítható párhuzamba, aki megölte a saját anyját és feleségét, és aki imádta nézni, hogyan szaggatják szét a keresztényeket a római „játékokon”. Ez az összehasonlítás talán nem alaptalan, mivel egyes hittudósok úgy tartják, keresztényüldözései miatt Néró maga volt az Antikrisztus, vagy az, aki Antikrisztusként majd visszatér a Földre. Mármost ha a történelemben akárkit is Antikrisztusnak nevezhetünk, az biztosan Adolf Hitler, akit az évek során már több szerző is kitűntetett ezzel a „megtisztelő címmel”. Mivel mindkettejüket nevezték már Antikrisztusnak, feltételezhető, hogy Hitler Néró reinkarnációja volt.

Életükben is számos érdekes párhuzamot találunk. Mindketten kreatív személyiségek voltak. Hitlernek voltak művészi és építészi ambíciói, és építészével, Albert Speerrel szüntelenül tervezgette jövőbeli birodalma fővárosának római stílusú épületeit. Néró énekes volt és előadóművész, dalait lanttal kísérte, de úgyszintén érdekelte a művészet és az építészet is. Állítólag utolsó mondata is így hangzott: „Milyen művész veszett el velem!”

Uralkodásuk kezdetén mindketten sokat tettek a népért. Néró megreformálta az elévült római kormányzati rendszert. Adóreformokat vezetett be, hogy csökkentse a középosztályra háruló terheket. Eltörölte a halálig tartó gladiátori játékokat, még akkor is, ha a harcosok elítélt bűnözők voltak. Uralma első öt évében igazságosan és körültekintően kormányzott, hála bölcs tanácsadójának, Senecának. Hitlerrel ugyanez a helyzet. A gazdaság felvirágzott, a munkanélküliségi szint csökkent, gyárak nyíltak egymás után. Kihozta Németországot a gazdasági válságból, és számos új szokást honosított meg a középosztályban, mint például a vakációkat. 1936-ban Németország rendezte meg az olimpiai játékokat, ahol a világ minden tájáról érkezett látogatókat lenyűgözte a német fejlődés.

Aztán mindketten gonosszá váltak. Néró megölette az anyát, amiért az ellenezte a házasságát, és megpróbált beleszólni a birodalom ügyeibe, majd később a feleségével, Octaviával is végzett. A Rómát elpusztító tűzvész bűnbakjaivá a keresztényeket tette, akiket ezért brutálisan megkínzott és kivégeztetett. Hitler megölette unokahúgát és szeretőjét, Geli Raubalt, csak hogy az ne rontsa a róla alkotott képet. Nekikezdett a németországi zsidók lemészárlásának és országokat rohant le, miközben folyamatosan duzzasztotta hadi gépezetét. Mindkettejük ellen kíséreltek meg merényleteket, amelyek kitervelői aztán kegyetlen halállal lakoltak. Mindketten öngyilkosságot követtek el (legalábbis ez a hivatalos álláspont, az ellenkező véleményekről bővebben a 20. fejezetben olvashatnak); személyes gyűlölködésük és bosszúik pedig országaik bukásához vezettek.

De van még egy érdekes hasonlóság a két ember között: 66-ban, miközben Néró Görögországban az olimpiai játékokon szórakozott, Júdeában felkelés tört ki, amiért Júdea római procuratora, Gessius Floras kegyetlenül kivégzett 3600 zsidó férfit, nőt és gyereket, valamint az üzleteiket és kincstáraikat is kifosztotta. Egy militáns zsidó párt, a zelóták fellázadtak: elfoglalták Jeruzsálemet és másokat is arra bíztattak, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Szíria kormányzója a 12. légiót vezényelte a felkelés leverésére. A kisebbségben lévő zelóták vadul harcoltak. Visszavonulásra kényszerítették a rómaiakat, és a négyszáz katonából álló hátvédet teljesen lemészárolták. Néró tajtékzott, amikor hírét vette a kudarcnak, ezért legkiválóbb parancsnokát, Titus Vespasianust küldte ellenük. Még tartott Vespasianus hadjárata, amikor 68-ban Néró öngyilkosságot követett el. Feltételezhetjük, hogy Néró a zsidók iránti olthatatlan gyűlölettel szívében vesztette életét, mert a felkelés leverésének kudarca miatt ellenzéke támadt Rómában – ugyanis ez volt az utolsó csepp a pohárban, amit a szenátorok már nem tudtak neki elviselni. Külön kudarc lehetett számára még az is, hogy a legkiválóbb római hadvezért kellett emiatt mozgósítania.

Ha Hitler tényleg Néró reinkarnációja, az megmagyarázná, miért izzott benne ilyen veleszületett gyűlölet azok leszármazottai iránt, akik miatt megingott a tekintélye Rómában, és akik végső soron öngyilkosságba kergették. Legalábbis a hitleri válasz egy ilyen bosszúszomjas személyiségnél valószínűnek hat. Úgy tűnik tehát, hogy a reptiliánok rendkívül körültekintően választották ki a céljaik számára. Nyilvánvalóan hozzáférésük van az újszülöttek lelkének adataihoz is, és ebből tudták, hogy Néró-Hitler valószínűleg véghez fog vinni egy faji alapú leszámolást. Ebből pedig az is leszűrhető, hogy a reptiliánok fenyegetésként tekintenek a zsidókra az Új Világrend létrehozására és a bolygó elfoglalására vonatkozó terveikben.

A nácik keresztényellenesek is voltak, és próbáltak megalkotni egy újfajta kereszténységet, amit Pozitív Kereszténységnek neveztek, és amiből kivették a zsidó Ótestamentumot, Jézust pedig inkább nordikus, germán karakternek ábrázolták, semmint zsidónak. Hitler a pogányságra akarta téríteni Európát, de tisztában volt vele, hogy nem pusztíthatja el az évezredes németországi gyökerekkel rendelkező keresztény vallásokat. Pogány jellegű felvonulásain római jelképekkel és kosztümökben parádéztak. Az új vallás Jézus helyére Hitlert akarta tenni, mint a németek megváltóját. A nácik az iskolai tantermekben olyan képeket helyeztek el, amelyek Hitlert fehér lovon, páncélban, kezében lándzsát és horogkeresztes zászlót tartva ábrázolják. Arra buzdították az embereket, hogy Hitlerre félistenként tekintsenek. Néró is szerette, ha egyenlőnek tartják Apollóval. Amennyiben Hitler sikerrel járt volna, valószínű, hogy ő is, akár Néró, üldözni kezdte volna mindazokat, akik ragaszkodnak keresztény vallásukhoz. Joseph Howard Tyson ezt írja Hitlerről A szürreális Reich című könyvében: „A zsidó-keresztény értékek helyére erőszakos új-pogány elveket helyezett, amivel csak becstelenséget és pusztulást hagyott maga után.” Szóval, akárcsak Japán esetében, a reptilián Antikrisztus vonások Németországban is felütötték a fejüket.

Az Antikrisztus nyomában

Amikor 1919 szeptemberében, harmincéves korában belépett a Német Munkáspártba (Deutsch Arbeiterpartei, DAP), Hitlert teljesen magával ragadta a politika világa. Akkoriban fanatikus jobboldali forradalmárnak számított, aki tagja volt az úgynevezett Kapitalizmus Fehér Védőinek és a Freikorpsnak, a helyüket nem találó, munkanélküli, jobboldali elveket valló első világháborús veteránok szervezetének. Ugyan a kérészéletű kommunista kormányt még ugyanazon év májusában leverték, Hitler elégedetlen maradt a katolikus bajor kormánnyal, ami a német weimari köztársaság részét alkotta. Hitler még nem is sejtette, hogy a DAP-be való belépése az okkultizmus felé forduláshoz és a Thule Társaság eszméinek átvételéhez fog vezetni, aminek tagjai jelentős számban fordultak elő a DAP-ben.

A Thule Társaság egy okkult/misztikus szervezet volt, amelynek tagjai a „Nagy Fenevad”, Aleister Crowley tanításai szerint rendszeresen szeánszokat tartottak. Crowley örökölte meg az angliai Arany Hajnal Társaság vezetését, és alapította meg Londonban az Ezüst Csillag Társaságot. 1910-ben az elnök, Theodore Reuss meghívta a németországi Ordo Templi Orientisbe (OTO), Crowley pedig az Ezüst Csillagéhoz hasonlóra változtatta meg annak mágikus szertartásrendjét. A Thule-tagok jelentős része valószínűleg az OTO tagjai is volt egyben, és maguk is átvették Crowley módszereit fekete-mágiás szeánszaik során. Ezek során a résztvevők sátáninak hitt lényekkel léptek kapcsolatba, amiktől szívességekhez és hatalomhoz kívántak jutni. Megpróbálkoztak a leghatalmasabb démoni entitás, az Antikrisztus megidézésével is, hogy céljaik szerint uralhassák és befolyásolhassák az új német megváltót. A Thule-tagok gonosz hatalmakkal paktáltak le, s az így nyert hatalmat az emberek és nemzetek uralására akarták felhasználni.

William Bramley Az istenek édenében ezt írja: „A Thule volt az »Asszaszinok Társasága«. Titokban tárgyalásokat tartottak, ahol bizonyos embereket halálra ítéltek. Valószínű, hogy a Kerületi Parancsnokság legtöbb áldozatának halálos ítélete a Thule titkos bíróságain született meg.” Az Antikrisztus megidézésének legfőbb pártfogója a társaságon belül Dietrich Eckart volt. A színdarabok írásából meggazdagodott Eckart hamar a német értelmiségi és pénzügyi körök krémjébe került, és Auf Gut Deutsch címmel saját antiszemita lapot is megjelentetett, amibe rendszeresen publikált. Megszállottjává vált az Antikrisztus megidézésének, annak, hogy az egy olyan német vezetőben szülessen újjá, aki különleges képességei révén a német nemzetet a világ árja uralmára vezetheti. Az egyik szeánsz alkalmával az egyik szellem közölte Eckarttal, hogy őt éri majd a megtiszteltetés, hogy eljövendő Hatalmasság, az Antikrisztus nevelője legyen.

Hitler DAP-hez való csatlakozása kiszolgáltatottá tette őt a Thule Társaság vezetői számára. A Thule-tagok azért hozták létre a pártot, mert tisztában voltak vele, hogy szükségük van egy olyan szervezetre, ami a munkások és közemberek között is népszerűvé tudja tenni az elveiket. A Thule-tagok ugyanis önmagukat túl nagyra tartották az efféle kapcsolatok ápolásához. Trevor Ravenscroft A végzet lándzsája című könyve szerint a Thule „bírókból, rendőrfőnökökről, ügyészekből, ügyvédekből, egyetemi professzorokból és tanárokból, nemesi családok sarjaiból, iparmágnásokból, orvosokból, sebészekből, tudósokból, a burzsoázia leggazdagabb és legbefolyásosabb elemeiből állt.” Ezzel szemben a DAP tagságát pártkülönítményesek és utcai harcosok adták.

Hitler gyors felemelkedése a DAP-n belül felkeltette Eckart figyelmét, asztrális kapcsolatai pedig megerősítették benne, hogy Hitler az általa keresett személy. 1920 és 1923 között Eckart bevezette Hitlert a fekete mágiába, az pedig lelkes és tehetséges diáknak bizonyult, aminek a lepukkant bécsi lakásában meszkalin-mámorban töltött napok már megalapoztak. Továbbá Hitler már korábban is tanúbizonyságot tett médiumi képességeiről és arról, hogy ismeri az asztrálsíkot. Emellett szentül hitte, hogy nagy tettekre hívatott, ennek megfelelően pedig két kézzel kapott Eckart tanításai után. Egyesek úgy vélik, a két férfi közeli kapcsolatának, akiket egymástól húsz év korkülönbség választott el, létezett egy homoszexuális dimenziója is. Tudjuk, hogy Hitlernek a húszas éveiben, bécsi csavargóként több homoszexuális viszonya is volt. Eckartnak, aki a háború utáni Lipcse, München és Berlin nyitott gondolkodású, művészi köreiben mozgott, szintén lehettek meleg kapcsolatai.

Bárhogy legyen is, a megjelenésbeli, hitbeli és érdeklődésbeli hasonlóságuk megdöbbentő. Antiszemitizmus kérdésében Eckart még Hitlert is felülmúlta, méghozzá egy magasabb szellemi síkon: többször hangot adott elképzeléseinek arról, hogy a zsidók túlzottan nagy befolyással rendelkeznek a német sajtó-, bank- és művészi szférákban. Az Eckarttal való kapcsolat nyitotta meg Hitler számára az utat a felsőbb társadalmi rétegek és pénzügyi körök felé, amelyekre igenis szüksége volt, ha át akarta venni Németország irányítását. Eckart volt a híd Hitler durva, politikai világa és az illemtudó, befolyásos elitek között. Következtetésképp tehát elmondható, hogy Eckart rakta le a náci ideológia szellemi alapjait.

Hitler hatalomra jutásában kulcsfontosságú szerepe volt annak, hogy a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt 1920. december 18án megvásárolta a müncheni Volkischer Beobachter lapot. Az üzletet Eckart szervezte meg, és ő is gyűjtötte össze az ahhoz szükséges 470.000 márkát. Ennek segítségével a náciknak már közvetlenül tudtak szólni a német néphez, később pedig, a második világháború évei alatt a propagandaminiszter Joseph Goebbels kezei alatt ez vált a birodalom legfőbb propagandaeszközévé. Hitler nem győzött hálálkodni Eckartnak a hatalmas szívességért. Egy alkalommal levelében megjegyezte: „Szeretném kifejezni szívből jövő köszönetemet, drága Eckart, hogy az utolsó pillanatban ilyen hatalmas segítséget nyújtottál. Nélküled valószínűleg nem sikerült volna.” Ez egyúttal Eckartnak is munkát adott: 1921 augusztusától ő lett a lap főszerkesztője. A befolyásos propagandaeszköz és a kiváló író, Eckart eme házassága fénysebességgel gyorsította meg Németország náci hatalomátvételének menetét.

Hitlert nem hívták meg a Thule Társaságba, ehhez nem volt meg a szükséges társadalmi háttere. Meg aztán szerették is ott tartani, ahol a legeredményesebben tudott bizonyítani: macskakő-hajigáló utcai pártkatonaként. Ugyanakkor Eckart személyes barátjaként részt vehetett a szeánszokon. 1920 és 1923 között, amikor rendszeresen látogatta a szexuális fekete mágiát is alkalmazó szertartásokat, Hitler személyisége bizonyíthatóan megváltozott: egy hatalmas, rosszindulatú lény lett rajta úrrá. Eckart meg volt győződve róla, hogy az az Antikrisztus. Ravenscroft A végzet lándzsájában kifejti, hogy a Thule Társaság „az elképzelhető legszadistább rituálékban élvezkedve próbált rálátást nyerni a gonosz tudatok munkálkodására, és hozzáférni a legkülönlegesebb mágikus hatalmakhoz.”

Crowley, miközben az Arany Hajnalban tevékenykedett, azt állította, hogy képes kommunikálni a „titkos vezetőkkel”. Samuel Mathers, az Arany Hajnal alapítója lépett velük kapcsolatba először. A tagokhoz 1896-ban intézett kiáltványában így írt:
„Ami a titkos vezetőket illeti, akikkel kapcsolatban állok, és akik beavattak a Második Rend tudásába… velük testi formában is találkoztam egy előre kijelölt helyen, az előre magadott időben. A magam részéről úgy vélem, emberek lehetnek, akiknek borzasztó, emberfeletti erők állnak a rendelkezésére… Éreztem, hogy egy hatalmas erővel kerültem kapcsolatba, amit talán csak olyankor érezhet valaki, amikor közvetlenül mellé becsap egy villám.”

Nyilvánvalóan Eckart is kapcsolatban állt ezzel a rettenetes erővel, amivel Hitlert is megismertette. Hermann Rauschning, Danzig polgármestere Hitler közeli barátja és bizalmasa volt. Hitler beszél című könyvében beszámol arról, hogy egy alkalommal Hitler mesélt neki egy új, fejlett emberfaj kitenyésztésének lehetőségéről. Ezt mondta: „Az új emberek már köztünk járnak! Itt vannak! Hát nem elég ez neked? Elmondok egy titkot. Láttam ezt az új embert. Elszánt és kegyetlen. Féltem tőle.” Rauschning leírja, hogy további találkozásaik során egyre inkább az a meggyőződés erősödött benne, hogy Hitler egy természetfeletti képességekkel bíró médium. Csak találgathatunk, de lehetséges, hogy Hitler, akárcsak Mathers, a titkos vezetőktől megkapta „a Második Rend tudását”. Meg aztán Eckart is átadta a maga okkult ismereteit a Crowley tanain alapuló rituálékon és szexuális fekete mágián keresztül. Az amerikai Kongresszusi Könyvtár tulajdonában van egy, egykor Hitler birtokában lévő könyv, Dr. Ernst Schertel: Mágia – történelem, elmélet és gyakorlat című műve (1923), amiben Hitler egy mondatot kétszer is aláhúzott: „… aki nem hordoz magában démoni magvakat, sosem adhat életet az új világnak.”

Képzése végeztével Hitler „újjászületett”, új erő és kitartás töltötte el, amire szüksége is volt, ha véghez akarta vinni „rendeltetését”. Eckart 1923-ban elhalálozott, abban az évben, amikor Hitler börtönbe került a Sörpuccs néven elhíresült, kudarcba fulladt náci hatalom átvételi kísérlet miatt. Eckart a halálos ágyán állítólag ezt mondta: „Kövessétek Hitlert! Ő fog táncolni, de én fütyülök! Bevezettem a titkos tanokba, felnyitottam a szemeit és lehetővé tettem, hogy a hatalmakkal kommunikáljon. Ne gyászoljatok: jobban fogom befolyásolni a történelmet, mint akármelyik német énelőttem!” A következő évben Hitler a Mein Kampf második kötetét Eckart emlékének ajánlotta. 1936-ban a berlini Olimpiai Stadion melletti amfiteátrumot korábbi mentora után Dietrich Eckart Színpadnak nevezte el. Az ókori görög szabadtéri színpadok mintájára tervezték, és a mai napig használják zenei és színi előadások számára, csak a neve változott meg Waldbühne-re, Erdei Színpadra.

1926-ban, három évvel Eckart halála után Hitler tovább folytatta okkult tanulmányait a sikeres előadóművész, Erik Jan Hanussen társaságában, akivel egy partin ismerkedett meg. Tette mindezt antiszemitizmusa dacára, Hanussen ugyanis zsidó volt, képzett a telepátiában, gondolatolvasásos produkciói pedig Európa-szerte rendkívüli népszerűségnek örvendtek. Még könyveket is írt a témáról A telepátiához vezető út – magyarázat és gyakorlat, illetve Gondolatolvasás – a telepátia alapköve címmel. Tyson a Szürreális Reichben így ír: „Hanussen ismertette meg Hitlerrel az autoszuggesztiót, a szerepjátszást és a színpadi jelenlét csínját-bínját. A fotográfus Heinrich Hoffmannal együtt megtanították rá, hogyan kell pózolni a kamerák előtt… Különös figyelmet szentelt a gesztusokra, mozdulatokra, tekintetekre, időzítésre, és az »érzékeken túli ráhangolódásra«. A díszleteknek szintén jelentős szerepe volt a tömeghipnózisban: a színes zászlók, a zene, a felvonulások, a világítások mind a látvány drámaiságát emelték. Ám Hanussen szerint az önbizalom mindezeknél is fontosabb volt.” Eme technikákkal Hitler bámulatos politikai beszédekre volt képes, szónoki tehetsége hatalmassá vált: képes volt elbűvölni és izgalomban tartani a közönségét. Megtanulta, hogyan kell halkan kezdeni, majd a csúcs felé közeledve szinte őrült vadsággal, gesztikulálva folytatni. De az egyes személyeket is képes volt hipnotikus ereje alá vonni. Végül, a Gestapo unszolására Hanussent is kivégeztette.

Hitler újjászületése a führeri pozíció betöltésére egyértelműen a reptiliánok művének tekinthető, akik ezúttal „titkos vezetőknek” nevezték magukat. Gyors hatalomra juttatását már az első világháború óta tervezték. Sokak által tanúsított csodás megmenekülései a halál torkából; szerencsés „képzései”, melyek során intellektuális éleslátásra és hipnotikus színpadi képességekre tett szert; a támogatás, amit az olyan korabeli iparmágnásoktól kapott, mint a Thyssen, az I. G. Farben és a Krupp; a befolyásos Thule Társaság és az ellenőrzésük alatt álló hatalmas pénzügyi és médiakörök általi felkarolás együttesen lehetővé tették számára, hogy üstökösként emelkedjen a diktátori hatalomra.

A mód, ahogy Hitler Európa és Oroszország urává kívánt válni, jellemző a reptiliánok befolyása alatt állókra. Ráismerünk benne a reptilián urak gondolkodásmódjára és tervezési technikáira, és szükséges alaposan megvizsgálnunk, ha véget akarunk vetni minden reptilián befolyásnak és elképzelésnek, ami az Új Világrend megteremtésére összpontosul. Hihetetlenül értékes lecke. Láthatjuk, miként vonták be a legkülönfélébb embereket Hitler életébe, hogy eltanulhassa tőlük a sikerhez szükséges technikákat és metódusokat. Az ilyen emberek lélek-szintű azonosítása, majd gondolati és tettbeli manipulálása csak kiváló genetikusok és elmekontrollálók által lehetséges, a reptiliánok pedig mindkettőnek a mesterei. Ilyen hatásokat csak magasabb dimenziókból lehet kiváltani, főleg ami az idősík külső szemlélését illeti, ami elengedhetetlen az időzített szinkronicitások és egybeesések létrehozásához. Mint negyedik dimenziós, vagyis asztrális lények, a reptiliánok rendelkeznek ilyen látásmóddal. A piszkos munkát aztán a Szürkékkel, a hibridekkel vagy a proto-ember illuminátusokkal végeztetik el. Számukra túl sok energiát igényel a harmadik dimenzióban történő testet öltés.

A nácik brutalitása vetélkedett a japánokéval, ha éppen le nem hagyta azt, mindezt pedig Hitler kezdeményezte és irányította. Ez a tény önmagában bizonyítékként szolgálhat Hitler reptilián természetére, azok ugyanis közismerten könyörtelenek és szadisták. A háború elején Hitler maga büszkélkedett vele, hogy a németországi fiatalokból „nagyszerű ragadozókat” képez. A Hitlerjugend mozgalom az 1920-as években indult, jóval Hitler hatalomra jutása előtt. 1922-ben még csak a náci párt ifjúsági szervezete volt, amit azzal a szándékkal hoztak létre, hogy a félkatonai Sturmabteilung (rohamosztag) utánpótlása legyen. Hitlerjugenddé 1926 júliusában vált. Ekkorra Hitler már a náci párt feje volt, és megkezdte a saját elveit terjeszteni a 14 éves, vagy annál idősebb fiúkból álló tagság között. 1930-ra a létszám már húszezerre duzzadt, és egy fiatalabb csoportot is létre kellett hozni a 10-14 éves korosztálynak. Az összes fiút arra képezték, hogy a Wehrmacht katonája legyen, hiszen 1939-re már a legfiatalabb is hadra fogható volt.

Amikor Hitler 1933-ban kancellár lett, a szervezetnek már 2,3 millió tagja volt. Ekkor ezt mondta: „A gyengéket le kell faragni. Csak olyan fiúkra és lányokra van szükségem, akik el tudják viselni a fájdalmat. Egy fiatal németnek fürgének kell lennie, mint az agár, szívósnak, mint a csizmabőr és keménynek, mint a Krupp-acél.” Ahogy a japán, úgy a német fiatalokba is beleverték, hogy „felsőbbrendűek”, és minden más faj és nemzet alsóbbrendű náluk. Így aztán érzéketlenebbé váltak mások elnyomása vagy meggyilkolása iránt. A japán fiatalokat ugyanígy nevelték egy kontinenssel odébb. Ez pedig arra utal, hogy a két fasiszta társadalom eszmerendszere egyazon tőből sarjadt, ez a tő pedig reptiliánnak bizonyul.

A történész Sönke Neitzel Katonák – Német hadifoglyok a harcról, a gyilkolásról és a halálról című könyvében számos olyan beszélgetést közöl, amit a német hadifoglyok egymás közt folytattak az angliai enfieldi Trent Park hadifogolytáborban, és amiket titokban rögzítettek. Allan Hall a Daily Mail 2012. szeptember 16-i számában jelentetett meg róla recenziót. A könyv kétséget sem hagy afelől, hogy a német Wehrmacht katonáknak szemernyi lelkiismeret-furdalása sem volt, amikor hidegvérrel, különösebb indok nélkül kellett civileket kivégezniük. Cikkében Hall így ír:
„A lehallgatott beszélgetések nem csak értékes hírszerzési információnak bizonyultak, de azt is segítettek megérteni a brit fogvatartóknak, hogy mi tette a »becsületes« harcosokat az SS-hez vagy a Gestapóhoz hasonló gyilkosokká. Nem olyasmikkel kérkedtek, mint például az ellenséges katonák legyőzése vagy egy csata győzelme. Beszélgetéseik elárulják, milyen mélyen hatolt be a náci ideológia a katonai erkölcsbe, és rontotta meg a magukat becsületesnek tartó katonákat.
A kitüntetett háborús hős, Hans Hartig ezt mondta: »Lőttem én mindenre, nem csak katonai célpontokra. Külön szerettük a babakocsikat toló, oldalukon gyereket sétáltató nőket. Valóban kiváló szórakozás volt…«
Müller őrmester a következőket mondta: »Harkovban a teljes óváros elpusztult. Csodás város volt csodás emlékekkel… Tanarogban is gyönyörű mozik és part menti kávézók voltak. Mindenütt csak nőket láttál. Ők dolgoztak az újjáépítéseken, gyönyörűek voltak. Nem tudtunk nekik ellenállni. Feldobtuk őket a kocsira, lefektettük, és amikor mindannyian végeztünk velük, egyszerűen ledobáltuk őket. Csak úgy repültek!«”

Walter Bruns vezérőrnagy így számol be egy „zsidó akcióról”, amiben ő is részt vett:
„Az árkok 24 méter hosszúak és 3 méter szélesek voltak. Úgy kellett lefeküdniük, mint szardíniáknak a dobozban, fejjel középre. Fenn hat géppisztolyos tarkón lőtte őket. Amikor odaértem, a gödör már kezdett megtelni, az életben lévőknek a halottak hátára kellett feküdnie, úgy lőtték le őket. Bámulatos volt az elrendezés, szinte minden szabad helyet kihasználtak. Persze addigra már kifosztották őket. Vasárnap láttam, ahogy egy fél kilométeres sor kígyózott, és lépésről lépésre közeledett a halálhoz. Ahogy közelebb értek, már látták, mi vár rájuk. Előbb le kellett adniuk a bőröndjeiket és csomagjaikat, kicsivel odébb le kellett vetkőzniük, csak egy inget vagy egy papucsot tarthattak magukon. Zömmel nők és gyerekek voltak, nem többek két évesnél.”

Hall szerint „gyásznak, megbánásnak vagy szomorúságnak fikarcnyi jelét sem találni nála.” Ilyenek voltak hát a Hitlerjugend táborok növendékei, „szívósak, mint a csizmabőr és kemények, mint a Krupp-acél”, híján bármiféle lelkiismeretnek vagy az emberi faj iránti törődésnek vagy együttérzésnek. A japán és német hadsereg eme tettei elárulják reptilián kiképzésüket, amiket az olyan vezetők közvetítettek számukra, mint Hirohito, Hitler és Himmler. A „nem ejtünk foglyokat” mentalitás arra emlékeztet, ahogyan a reptilián parancsnokok jártak el a Lantrendszeri háború során.

Csakhogy a reptiliánok számos hibát vétettek, különösen az emberekkel kapcsolatban, akiknek hozzáférése van a magasabb, ötödik és afeletti dimenziókhoz. Ezért is igyekeznek a média és az elmekontroll segítségével az embereket alacsony tudati szinteken tartani. Az értelmetlen szórakoztatás és a játékok által egyre butábbá és butábbá válunk, ez pedig az ő legfőbb céljuk. Ugyanakkor gyengék is, hiszen eddig sosem értek el vele sikert. Példának okáért nem látták előre és nem tudták megakadályozni, hogy Hitler őrültségében tábornok lett a tábornokai helyett! Nem tanult Napóleon végzetes hibájából, hogy őrültség egy hadsereget mélyen Oroszországba küldeni, mikor közeleg a tél. Végül eluralkodott rajta az őrület. A reptiliánok láthatták volna előre, mégsem tették, miközben az orosz és amerikai tábornokok higgadtak maradtak. Aztán ott volt a másik hihetetlen ostobaság, a hadüzenet az Egyesült Államoknak, csak mert Hitler azt hitte, Pearl Harbor megnyomorította az országot. Könnyű volt elhitetni vele azt is, hogy a D-napra Calais-nál kerül sor, nem pedig Normandiában. Még az ágyában szunyókált, amikor a szövetséges csapatok bevették a francia partokat.

A reptiliánok tisztában vannak vele, hogy a fejlett emberi agy és lélek erős, ragyogó és legyőzhetetlen, ami miatt rettegnek is tőlünk. Csupán a tudatunkat kell fejlesztenünk és felülemelkednünk a megtévesztéseken és csapdákon, amiket elénk állítanak. Ezért van szükségük a fanatikus idiótákra, akik véghezviszik a terveiket, ugyanis az értelmes és gondolkodó emberek abból semmi áron nem kérnének. Ez tisztán kirajzolódott a nürnbergi per során. Albert Speer volt az egyetlen, aki rémülettel döbbent rá, hogyan tévesztette meg és hálózta be a hitleri őrület. Mindenki más a végsőkig kitartott, és még Speert is kitaszították maguk közül „árulásáért”. Reptilián gazdáik alaposan megválogatták őket.

Részlet Len Kasten „Idegen világrend”című könyvéből

Megnézem a könyvet

<< < >> >
Ez a honlap sütiket használ. A sütik el­fo­ga­dá­sá­val kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához. Adatvédelmi nyi­latkozat: GDPR