- Blog -

A férfivé válás momentuma

Önfejlesztés
2016-07-14

Akkor válunk Férfivá, amikortól egyértelmű és végleges döntést hozunk, hogy miért adjuk életünket és vérünket, és az a döntés örökké megszüli majd a választ bármelyik „hogyan tegyük ezt” kérdésre. Férfivá az válik, aki egész embert igénylő, élethosszig tartó feladatát elvállalja...

És elérkeztünk a férfivé válás momentumához. Házasság? Család? Nem, nem jól sejtik. De akkor miben áll a férfivé válás momentuma? Melyik is az, és hogyan lehet ezt megfogalmazni?
A népmese végén úgy fogalmazza meg: „és akkor elnyeri választottja kezét, világraszóló lakodalmat csaptak, és máig is boldogan élnek, ha meg nem haltak”.

Nos, a férfivá érés népmesei analógiáját eljuttatva a végére, annak lehetünk tanúi, hogy a fiú önállóan kipróbálja magát, megszerzi mindazt a tudást, rátermettséget, készséget, amelyek őt jellemzik, és mindezekről a való élet keretei között bizonyosságot is tesz. Kalandozik, edz, harcol, épít, verseng, veszít, és nyer. És egyszer csak kiderül, hogy mi végett is érdemes ezen az úton végigmenni, mindezt elsajátítani, magáévá tenni.

Felismeri, hogy csak az ad értelmet az életének, ha megszerzett tapasztalatait végre teremtésre fogja. Ha minden tudását becsatornázza valaminek önmagán túlmutató javára. Ha az önös fogyasztása, vagy az önző gyermeki énje fölötti ügy rendelkezésére bocsátja lényét. Ha a kiáradással, kalandozással, szertelen tapasztalatszerzéssel felépített önmagát képes lesz összefogni, koncentrálni, összpontosítani és valaminek a szolgálatába állítani. Ha másodlagossá válik önmaga továbbépítése, és elsődlegessé válik, ami végett eddig építkezett: hogy mit kezdjen azzal az eszközzel, amivé Ő maga vált. Ha felveszi a szolgálatot.

Férfivá akkor válunk, amikortól önös (gyerekes!) érdekeinket háttérbe szorítva alárendeljük magunkat életünk szolgálatának.

Amikor képesek vagyunk tudatosan és önszántunkból vállalni, hogy ettől kezdve alárendelődésünk elsődlegessége szerint alakítjuk életstratégiánkat és életvitelünket.

Akkor, amikortól fogva a saját boldogságunkat nem a követelőzésben, hanem a vállalt felelősségünk eredményeiben, sikereiben látjuk megvalósíthatónak.

Akkor válunk Férfivá, amikortól egyértelmű és végleges döntést hozunk, hogy miért adjuk életünket és vérünket, és az a döntés örökké megszüli majd a választ bármelyik „hogyan tegyük ezt” kérdésre.

Férfivá az válik, aki egész embert igénylő, élethosszig tartó feladatát elvállalja.

A férfi egy eszköz. Önmagát értelmesen bocsájtja egy önös érdekein túlmutató szolgálat rendelkezésére. Mivel nem tud szülni, életének az adhat értelmet, ha a legkülönbözőbb rendszerekhez(család, baráti kör, munkahely, lakóközösség, társadalom) adja hozzá magát, ezekbe építi be személyisége legjavát. Azért fejlődik, hogy minél magasabb szinten tehesse ezt. Férfivá akkor válunk, ha felvesszük „azt” a konkrét szolgálatot, ami ehhez kell. Az marad meg utánunk, amit tetteinkkel (és nem beszéddel) magunkból beépítünk a jövőbe.

Azért pallérozzuk tehát az értékeinket, hogy valamit szolgálhassunk velük. Ezzel adunk értelmet életünknek, ezáltal tudunk fejlődni, és ez is motivál fejlődésre, erőfeszítésre, önmagunk árnyékának átlépésére.

„Férfiak csakis a nőkhöz képest lehetünk. Ha kizárólag férfiak élnének a világon, a férfiasságnak nem lenne értelme.”

Részlet Bedő Imre „Férfienergia” című könyvéből. Vásárold meg a könyvet most! KATTINTS IDE: „Férfienergia”

Kapcsolódó cikk: „Elindulás a férfivé válás útján”

Megnézem a könyvet

<< < >> >
Ez a honlap sütiket használ. A sütik el­fo­ga­dá­sá­val kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához. Adatvédelmi nyi­latkozat: GDPR