- Blog -

„Piramis erő" - A kulcs az Aranykorhoz?

Elhallgatott tudomány
2016-12-01

Számos technikai részletet találtunk a Nagy Piramis részleteiben – a Föld pontos méretét, az év pontos hosszát, a Föld távolságát a Naptól, több bolygó egymáshoz viszonyított távolságát, csillagállásokat, a napéjegyenlőségek precesszióját – ez arra utal, hogy az építők vethették el az ősi mítoszok és prófétai tanítások magvait. Lehetséges, hogy a piramis felépítése is a ránk hagyott üzenet része? Lehetséges, hogy egy működő technológia – egy olyan tudomány, amit még nem fedeztünk fel?

A régi próféciák nem szólnak világméretű pusztulásról – hanem az Aranykor eljöttéről beszélnek. Még ennél is jobb, hogy számos technikai részletet találtunk a Nagy Piramis részleteiben – beleértve a Föld pontos méretét, az év pontos hosszát, a Föld távolságát a Naptól, több bolygó egymáshoz viszonyított távolságát, csillagállásokat, a napéjegyenlőségek precesszióját – ez pedig mind arra utal, hogy az építők vethették el az ősi mítoszok és prófétai tanítások magvait. Lehetséges volna, hogy a piramis felépítése is a ránk hagyott üzenet része? Lehetséges, hogy egy működő technológia – egy olyan tudomány, amit még nem fedeztünk fel?

Az 1970-es években a szkeptikusok még nevettek a piramis erejéről szóló elképzeléseken. Az érdeklődést a francia Antoine Bovis élesztette fel, aki a 20. század elején látogatta meg a Nagy Piramist. A piramisról szóló akkori könyvek szerint Bovis egy zsákot talált a Király Kamrában, ami tele volt macskák és más kisállatok tetemeivel. Meglepő módon azonban a testek nem bűzlöttek és tökéletesen mumifikálódtak. Ha a Nagy Piramis valóban egy kripta volt, akkor talán az egyiptomiaknak nem volt sok munkájuk a szeretteik testének mumifikálásával – egyszerűen csak betették őket a szarkofágba, és hagyták, hogy a piramis elvégezze a munkát.

A történelem nem volt kegyes ezekhez a kedvelt legendákhoz. 1999-ben az Egyiptomi Nemzeti Múzeum korábbi igazgatója azt mondta egy dán szkeptikusnak, hogy a Király Kamrában soha nem volt olyan zsák, amely állatok tetemét tartalmazta volna. Annak ellenére, hogy számos író részletesen beszámolt arról, hogyan érezte magát Bovis, amikor megtalálta a zsákot, az igazság az, hogy ő soha nem hagyta el Franciaországot és a Nagy Piramisban tett látogatásáról szóló legendákat csak olyan szerzők találták ki, akik félreértelmezték a munkáját. Valójában azt történt, hogy franciaországi otthonában megépítette a Nagy Piramis 76 centiméter magas, fából készült változatát és azt állította, hogy egy halott macskát sikerült mumifikálnia, amikor a Király Kamra helyén hagyta. Jens Laigaard dán szkeptikus szerint ez az egész csak egy nagy átverés lehet.

Sokan hagytak már ennivalót egyes piramisokban és sokan állították, hogy a piramis ereje képes konzerválni a húst, a tojást, a zöldségeket és gyümölcsöket, valamint a tejet. A piramis belsejében a vágott virágok megőrzik a színűket és illatokat, sőt, a rövid ideig ott tárolt kávénak, bornak, likőrnek és dohánynak állítólag sokkal erősebb az aromája. A szkeptikus honlap, amely lehozta ennek a dán szerzőnek a munkáját, azt állítja, hogy Bovis „a fotelben ülve, okkult tapasztalataira támaszkodva alkotta meg a piramissal kapcsolatos elképzeléseit.”

A szkeptikusok kételkedése ellenére, Karel Drbal, egy prágai villamosmérnök az 1950-es években sikeresen megismételte Bovis kísérletét – több halott állatot is mumifikált. Drbal arra a következtetése jutott, hogy „kapcsolat van a piramis alakja és a benne végbemenő testi, kémiai és biológiai folyamatokkal” – azt azonban nem tudta, hogy milyen kapcsolat van. Állítólag Drbal volt az első, aki 1959-ben felfedezte, hogy a borotvák megéleződnek, ha piramis alakú papírdobozba teszik őket.

Akkoriban sok kelet-európai országban igen nehéz volt jó borotvát kapni, ezért nagy érdeklődés övezte ezt a felfedezést. A prágai szabadalmi hivatal azonban addig nem volt hajlandó Drbal felfedezését igazolni, amíg egy vezető tudós alá nem támasztotta az eredményeket. A találmányt végül 91304 számmal a Keopsz Piramis Borotvapenge-élező néven regisztrálták. A terméket polisztirolhabból még mindig gyártották, amikor Lyall Watson írt róla az 1973-as Supernature (Természetfeletti) című könyvében.

És ez még nem minden. 2001-ben, egy orosz tudós, Dr. Volodymyr Krasnoholovets megismételte Drbal legendás borotvapenge kísérletét és mikroszkóp segítségével bebizonyította, hogy a piramis alak a penge élén megváltoztatta a molekulaszerkezetet. Drbal felfedezésével szemben azonban az észak-déli elhelyezés semmilyen változást nem okozott a pengén, csak az észak-nyugati. Ennek okára jelenleg nincs tudományos magyarázat.

Lyall Watson, a Supernature szerzője tojással, steakkel, és halott egérrel ismételte meg Bovis kísérletét és azt találta, hogy „azok, amelyek a piramisban voltak, nagyon jól konzerválódtak, míg azok, amelyeket cipős dobozban tároltunk, nagyon hamar elviselhetetlen szagot árasztottak és ki kellett őket dobnunk. Úgy gondolom, hogy a Keopsz piramis papírdoboz másolata nem csak papírlapok véletlenszerű elhelyezése, hanem különleges tulajdonságokkal bír.” Tudományos referenciák meghatározása nélkül, a következő oldalon Watson további érdekes információkat is megosztott.

Egy francia cég egyszer levédetett egy különleges joghurtkészítő tartályt, mert az alakja kedvezően hatott a mikroorganizmusok működésére. Egy csehszlovák sörgyár szerette volna megváltoztatni a kerek hordók alakját, de végül elvetették az ötletet, mert az új hordók alakja rontott a sör minőségén – annak ellenére, hogy a gyártási folyamaton nem változtattak. Egy német kutató bebizonyította, hogy az azonos sérülést szenvedett egerek közül azok gyógyulnak gyorsabban, akiket kör alakú ketrecekben tartottak. Kanadai építész pedig skizofrén betegek gyors javulásáról számoltak be, miután trapéz alakú szobákban helyezték el őket.

Hogyan lehetséges mindez?

Ezen a ponton meg tudom érteni a szkeptikusokat. Nagyon kevés kutatást végeztek ezzel kapcsolatban az Egyesült Államokban, és a jelenség ellentmond a fizika törvényeinek. Nagyon kevesen tudnak a Forrásmezővel kapcsolatos orosz kutatásokról is – pedig a nagyon elegáns és új magyarázatokkal szolgálnak ezekkel az anomáliákkal kapcsolatban. Kérlek, légy türelmes velem ebben a fejezetben, miközben a piramis erejéről beszélek – mert csak így fogod megérteni mindazt, amit tudunk. Az őseink annyira hittek ebben a technológiában, hogy az írott emberi történelem legtökéletesebb szerkezetét piramis alakban építették meg – nem pedig egy kocka alakú dobozt alkottak. Sok lenyűgöző piramis van Egyiptomban és Dél-Amerikában – és a legújabb kutatások szerint Boszniában, Olaszországban, Görögországban, Szlovéniában és Kínában is vannak piramisok, bár a kínai kivételével a többségüket kosz és növények fedik – és ezért nehéz őket felfedezni. Néhányuk természetes hegy, amit piramis alakúra formáltak. A boszniai Nap Piramis kétszer nagyobb, mint a Nagy Piramis és a geometriai szimmetriája igen lenyűgöző.

De miért építettek piramisokat, miért alakították még a hegyeket is piramis alakúra ezek az egymástól oly különböző kultúrák? Mindent megértesz, ha megismerkedsz a piramis erejével.
A boszniai Nap Piramis légi felvétele – amit a régészek a mai napig nem tartanak szándékosan létrehozott építménynek.

A piramis erejének felélesztése

A tények ellenére a piramis erejéről szóló elképzelések 2001-ig csupán városi legendának számítottak. Akkor azonban John DeSalvo Giza Pyramid Research Association honlapja beszámolt a piramisokkal kapcsolatos új orosz kutatási eredményekről. A történet 1990-ben kezdődött, amikor Dr. Alexander Golod moszkvai tudós és mérnök hatalmas piramisokat kezdett építeni Oroszországban és Ukrajnában. 2001-re 17 piramist épített nyolc különböző helyszínen, és 2010-re több, mint 50-et épített világszerte.

Dr. Golod piramisainak váza pvc csövekből volt, az oldallapokat pedig sima felületeket biztosító üveggyapot lapokból építette meg. Mindegyiket az 1:1.618 pí arány szerint építették meg – ami gyakran megjelenik élő szervezetek esetében, mint például a kagylók páncéljának spiráljaiban. Az arány miatt Golod piramisa meredekebb lett, mint a Nagy Piramis, és körülbelül kétszer olyan magas – ettől inkább egy obeliszkre hasonlít, mint a baetyl a görög és a római érméken.

Golod legnagyobb piramisa 44 méter magas, több mint 55 tonna, 5 évig építették és több mint 1 millió dollárba került. 1999-ben lett készen és „egyáltalán nem használtak fém részeket” az építés során. Golod azt tapasztalta, hogy a fém részek jelentősen csökkentik, vagy akár meg is szüntetik a piramis erejét – mintha kioltották volna a piramisban működő energiamezőt. Ez egy nagyon fontos építészeti elem, és emiatt nem sikerült a szkeptikusoknak megismételni a piramis erejével kapcsolatos kísérleteket. Az Egyesült Államokban a Washington szobor is obeliszk alakban épült – talán így akarta az amerikai kormány használni ezt a rejtett technológiát -, de a nagy része fémből van, ezért az ereje korántsem olyan jelentős, mint Golod piramiséi.

Dr. John De Salvo Giza Pyramid Research Association honlapja ismertette Dr. Golod és kollégái eredményeit. Számos kísérletben, többek között orvosi, ökológiai, mezőgazdasági, fizikai vizsgálatokban használták ezeket a piramisokat, és vezető orosz és ukrán tudósok dokumentálták a piramisokban tapasztalható változásokat.

Ahogy láthatod, ez egyáltalán nem „okkult, fotel-tudomány” - nagyon komoly kísérletekről beszélünk, melyek jelentős pénzügyi erőforrásoknak köszönhetően valósulhattak meg. 2001-ben lenyűgözve olvastam Dr. Volodymyr Krasnoholovets tanulmányát. Bár az angol fordítás kissé nehézkes volt, mégis pontosan értettem az akkori Szovjetunió kutatói által elért eredmények jelentőségét. A Vasfüggöny lehullása után a laborjaik és a pénzügyi hátterük megmaradt, de már nem kellett háborúzniuk. Sajnos azonban hiába követték akkurátusan a legszigorúbb protokollokat, a tudományos folyóiratok nem közölték az eredményeiket. Ennek legvalószínűbb oka az, hogy a hatalmi csoportok érdekeit komolyan veszélyeztetik ezek a felfedezések.

A The Pyramid of Life honlap ismerteti, hogy nemzetközi szinten milyen nagy érdeklődés övezi ezeket a piramisokat.

Több ezer ember, köztük híres színészek, énekesek, szobrászok, politikusok és elnökök jártak már a legnagyobb orosz piramisnál, amelyek Alexander Golod felügyelete alatt építettek. Japán, koreai és tibeti szerzetesek is érdeklődtek az orosz piramis iránt és ideálisnak találták a belső és külső környezetét tekintve. A vizsgálatok szerint nem csak a piramist meglátogató emberek egészsége javult, hanem az itt készült tárgyak minősége is jobb lett és a kristályok ereje is felerősödött.

Dr. Golod kutatását annyira komolyan vették, hogy a piramisban lévő kristályok közül néhányat több mint egy évre felvittek a Mir orosz űrállomása és a kísérletet később megismételték a Nemzetközi Űrállomáson. A The Pyramid of Life oldal szerint a tanulmányokkal foglalkozott „a CNN, a BBC, az ABC, az AP, a Boston Globe, a The New York Times és a nemzetközi média.”

Amikor 2001-ben olvastam erről a kutatásról, hamar megértettem, hogy a piramisok valóban a valaha legfejlettebb technológiát képviselik – csak a tudatlanságunk miatt nem vettük ezt észre. Szerencsére elismert orosz tudósok elvégezték a munkát helyettünk és bebizonyították, hogy a piramis technológia megmentheti a világot. Az eredményeik ezen kívül pedig alapjaiban változtatják meg mindazt, amit eddig a testünkről és a tudományról gondoltunk.

Képzeld el, hogy egy vírusellenes gyógyszert hirtelen 3000 százalékkal erősebbé tehetsz. Pontosan ez történt az Ivanovskii R & D Virológia Intézet és az Orosz Orvostudományi Akadémia kutatásában. Klimenko professzor és Dr. Nosik a venoglobulint tanulmányozták, ami az emberi sejtek vírusölő alkotórésze. Azt tapasztalták, hogy amikor a gyógyszert 50 mikrogram per milliliter arányban hígították, és egy rövid időre a piramisba tették, az háromszor eredményesebben vette fel a harcot a vírusokkal. Meglepő módon, a gyógyszer akkor is ugyanilyen jól működött, amikor tovább hígították – pedig az ilyen 0.00005 mikrogramm per milliliter arányú gyenge koncentrátumnak elméletileg már semmilyen hatása nincs a vírusokkal szemben.

A. G. Antonov az orosz R & D Gyermek-és nőgyógyászati Intézet professzora és kollégái szintén áttörő, már-már csodaszámba menő felfedezést tettek. A kórházi osztályukon rendszeresen kezeltek olyan koraszülötteket, akik csak pár napig éltek. Miután hallottak a piramis hatásáról, úgy gondolták, kipróbálnak valami szokatlant. Az előírt gyógyszerek helyett 40 százalékos glükózt oldottak fel desztillált vízben és a folyadékot rövid ideig a piramisba tették. Ezután egy millilitert adtak a keverékből húsz olyan újszülöttnek, akikre a biztos halál várt. Kivétel nélkül mindegyik meggyógyult. Azok a kisbabák, akik a hagyományos glükóz oldatot kapták, meghaltak.

Lehetséges, hogy a piramis valahogyan aktiválta a glükóz természetes gyógyító összetevőit? Ezt csak úgy tudhatták meg, ha a glükóz helyett vizet használnak – egy milliliternyi „piramis víznek” is ugyanolyan hatása volt.

Mi történik, ha egy beteg élőlényt teszünk a piramisba? Dr. N.B. Egorova, az Orosz Orvostudományi Akadémia munkatársa ezt vizsgálta. Laboratóriumi patkányok két csoportjának egyenlő arányban adták be a S.typhimurium (tífuszláz) vírust. A piramisban lévő patkányok 60 százaléka, míg a laborban maradt patkányok 7 százaléka élte túl a betegséget. Nagyobb arányú vírus esetén, aminek az összes patkányt meg kellett volna ölnie –a piramisban lévő állatok 30 százaléka, a kontrollcsoportban lévőknek pedig a 3 százaléka maradt életben.

Dr. Egorova piramisvizet adott a karcinogénekkel kezelt patkányoknak. A karcinogének miatt a kontrollcsoportban lévő állatoknak hatalmas tumoraik nőttek, azonban a piramisvizet ivó patkányok testén csak alig volt tumor.

A piramisvízzel való kezelésnek semmilyen káros mellékhatását nem tapasztalták, és Golod csapata azt is megfigyelte, hogy minél magasabb volt a piramis, annál erősebb volt a gyógyító hatása. Nagyon sok pénzbe kerül az ilyen piramisoknak az építése – a betegségek gyógyítása azonban még drágább. Ha egy milliliternyi piramisvíz meg tudja menteni egy haldokló csecsemő életét, akkor gondolj csak bele, mennyi ember életét tudja egy piramis is megmenteni.

Részlet David Wilcock „A Forrásmező felfedezése” című könyvéből.

Megnézem a könyvet

<< < >> >
Ez a honlap sütiket használ. A sütik el­fo­ga­dá­sá­val kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához. Adatvédelmi nyi­latkozat: GDPR