2004-ben hozzáférést kaptam egy dimenzióhoz, amely időtlen idők óta el volt zárva az emberiség elől. Tulajdonképpen nem kerestem ezt akkor, de kereső és tanító vagyok. Az életem folyamatos imádság az emberiség megvilágosodásáért, és a magam megvilágosodásáért is. Fény és szeretet tiszta csatornája vagyok mindazok számára, akik szolgálatomra igényt tartanak.

Az eutanázia után mélységes és megrendítő gyászt érzünk. Vannak, akik azt mondják, hogy az utolsó pillanat nagyon spirituális, szeretetteljes és transzcendens volt. Sokan úgy érzik, hogy a teljesség érzését kapták meg ezekben a percekben és vannak, akiknek nem volt olyan rettenetes a búcsú. Ha meghozd a döntést, akkor igyekezz jól lezárni ezt a fejezetet. Köszönj el a kedvencedtől, tudd, hogy a kapcsolatotoknak nincs vége, a szívedben mindig veled lesz...

Lényünk legmélyén csodálatos dolgok rejlenek és kedvencünk segít feltárni ezeket a kincseket. A köztünk lévő különleges kötelék lenyűgöző és lehetővé teszi, hogy félelem nélkül tárjuk fel valódi énünket egy élőlénynek...

Ne adjunk arra a véleményre, hogy a félelemmel együtt kell élnünk. Ez nem igaz, hisz semmi szükségünk a félelemre. Ne gondoljuk azt, hogy csak azért, mert a szüleink és a nagyszüleink is féltek, nekünk is félnünk kell. Csak arra van szükségünk, amit valóban akarunk...

Az idő kereke mozdít minket előre, a mutató folyamatosan jár, mi pedig végül kiterítjük lapjainkat, befejezzük a játszmákat, nem címkézünk fel többé semmit, csak megengedünk...

Lehetsz boldogtalan, ha akarsz. Ezt a legkönnyebb elérni. Egyszerűen válaszd a boldogtalanságot. Mondogasd csak magadnak, hogy a dolgok nem mennek jól, hogy semmi sem kielégítő, és biztos lehetsz benne, hogy boldogtalan leszel. De mondd csak magadnak, „A dolgok jól mennek. Az élet jó. A boldogságot választom.” és bizonyos lehetsz benne, hogy megkapod, amit választottál...