- Blog -

Spirituális fejlődésünk korszakváltáshoz érkezett

Pozitív gondolkodás
2022-11-12

Amikor már nem a verseny uralja a tudatot, akkor az együttműködés válik természetessé. Ez ugyanaz, mintha azt mondanánk, hogy a szeretet válik a természetessé, amikor már nem a félelem uralja a tudatot. Az együttműködéshez mások felé kell fordulni.

Amikor már nem a verseny uralja a tudatot, akkor az együttműködés válik természetessé. Ez ugyanaz, mintha azt mondanánk, hogy a szeretet válik a természetessé, amikor már nem a félelem uralja a tudatot. Az együttműködéshez mások felé kell fordulni. Meg kell hallgatni őket, és meg kell becsülni intelligenciájukat és bölcsességüket. A versengés megköveteli, hogy gátat képezzünk másokkal szemben, figyelmen kívül hagyjuk, hogy mit akarnak, mit kínálnak. Helyette a tudatunk középpontjába azt állítjuk, hogy mit akarunk és mire van szükségünk tőlük, majd azt, hogyan szerezzük meg.

A verseny feltételezi, hogy csak az egyik fél nyerhet, hogy úgy mondjam, csak egy csapat kerülhet ki győztesen. Az együttműködés feltételezi, hogy nincsenek győztesek vagy vesztesek, ha-nem együttműködők vannak, olyan egyének, akik elhatározták, hogy kreativitásukat, intelligenciájukat és bölcsességüket egy közös cél érdekében egyesítik.

Az öt érzékszervvel rendelkező egyének képesek együttműködni a külső erőre való törekvésben. Valóban ezt teszik, amikor versenyeznek. Például az egymással versengő szervezetek, a válla-latok ösztönzik, sőt megkövetelik az együttműködést alkalmazottaik között. A csoportokban dolgozók – az egyik az egyik vállalaton belül, míg a másik egy másik vállalaton belül – együttműködnek egymással, de a lényeg az, hogy biztosítsák az őket foglalkoztató szervezet sikeres versenyét. Ez a szervezet lehet többek között kormányzat, iskolai körzet vagy vallási szervezet.

A multiszenzoros emberek együttműködnek, de együttműködésük az együttműködés egy speciális típusa. Ez a lélektől-lélekig való együttműködés. Ez együttműködés a szeretet, s nem a félelem szolgálatában. Például a multiszenzoros emberek, akik együtt alkotnak, végeredményben minden érintettnek hasznára versengő magánszemélyek vagy szervezetek. A Földi iskolában más tanulók és tanulói kollektívák is vannak, és amikor mindannyiuk haszna az elsődleges célja a kreativitásukat és intelligenciájukat az együttérzéssel egyesítő multiszenzoros embereknek, akkor ez a közös alkotás (társ-teremtés).

A közös alkotás olyan szinten megelégedéssel tölthet el bennünket, ahogyan az együttműködés talán soha. Az együttműködés lehetővé teszi, hogy az egyének kreatív módon hassanak egymásra. Ennek az együttműködésnek a célja azonban ellentétes lehet az összes érintett érdekével. Ilyen lehet például egy nukleáris fegyver kifejlesztése vagy tökéletesítése. Ez lehet egy olyan reklámkampány, amely jobb, mint a többi, és ezért nagyobb piaci részesedést ér el.

A multiszenzoros emberek nem így látnak. Lélekként tekintenek egymásra, és arra törekednek, hogy kreativitásukat az Élet javára fordítsák. Ennek jutalma a beteljesülés, az értelem, a cél és az öröm szempontjából óriási. Nem az óriási, elsöprő vagy lenyűgöző nagyság értelmében, hanem az elégedettség, a hála és a megbecsülés mélyreható, szívből jövő és a szívig érő elégedettség érzésében.

Az együttalkotás a multiszenzoros emberek számára ugyanazt az összekapcsolódást jelenti, mint amit az öt érzékszervet használó embereknek jelentett az együttműködés, a külső erőre való törekvés. A külső erőre való törekvés tette lehetővé a túlélésüket, és a túlélés volt az fejlődésük egyetlen feltétele. A multiszenzoros embereknek spirituális fejlődésre van szükségük a fejlődéshez.

A spirituális fejlődés megköveteli, hogy túllépjünk a félelem szükségletein, a félelem érzékelésein és vágyain, a félelem céljain, más szóval a személyiség megrémült részeinek céljain.

A multiszenzoros evolúció megköveteli, hogy a lélek szándékaival – harmónia, együttműködés, megosztás és az Élet tisztelete – teremtsünk. Ahogy az egyén a másik egyénnel együtt alkot, egy vagy több ilyen szándékot hoz létre. Együtt alkotnak, hogy megtapasztalják a harmóniát. A megosztásért alkotnak együtt. Együtt alkotnak, hogy tiszteljék az Életet.

Az Élet javára történő társalkotás élményének van egy mellék-terméke, mondhatnánk, mely önmagában is figyelemre méltó. Ez a harmónia megtapasztalása. Az előző fejezetben a harmóniát vizsgáltuk. A harmónia megtapasztalása határtalan, mert a szeretet határtalan, és az együttalkotás a szeretet megtapasztalása felé vezető út. A multiszenzoros emberek társalkotásra születtek. Természetes módon alkotnak együtt. A közös alkotásuknak csak személyiségük megrémült részei szabnak gátat. Személyiségük megrémült részeinek azonosítása, megtapasztalása és megkérdőjelezése révén képesek túllépni rajtuk. Más szóval, a valódi erő megteremtése társalkotáshoz vezet. Lehetővé teszi a társalkotást, és a társalkotás maga lesz a kívánt cél.

Az együttműködők együttműködnek egy fizikai cél elérése érdekében. A társalkotók azért alkotnak együtt, hogy megtapasztalják kreativitásuk, intelligenciájuk, bölcsességük és örömük egyesülését. A közös alkotás folyamata fontosabb számukra, mint a cél. A cél az a jármű, amely összehozza a multiszenzoros egyéneket. A közös teremtés lehetővé teszi számukra, hogy e cél felé haladjanak. Mégis, miközben ezt teszik, olyan módon mozognak felé, ami nyitott, tágra nyitott. Nem korlátozódnak erre a célkitűzésre, bár végül, ha úgy döntenek, el is érik azt. A hozzájuk vezető út ugyanolyan jelentős, értelmes és teljesítő, mint maga a cél. A társalkotók a társalkotás kiteljesedéséért, a társalkotás öröméért alkotnak.

Ahogy a multiszenzoros egyének valódi erőt teremtenek, a társalkotás élménye finom melléktermékké válik, olyasmivé, amelyre vágynak, amelyre törekednek, és amelyet tudatosan hoznak létre. Ahogy igazán erőssé válnak, a társalkotás olyan természetessé válik számukra, mint a légzés. Olyan természetessé válik, mint a mosolygás, amikor a szívük szeretettel reagál a másik energiájára. Együttműködésük társalkotássá alakul, és az öt érzékszerv által felfogható cél elérésével járó kétdimenziós fekete-fehér elégedettségérzetet felváltja a társalkotással járó több dimenziós, színes beteljesülés. A társalkotás nemcsak a lélek energiáját hozza a Földi iskolába, hanem magának az Univerzumnak az energiáját is.

A társalkotók több társalkotás élményére vágynak. Ez nem sóvárgás. Ez nem a személyiség igénye. Ez inkább ahhoz a természetes módhoz hasonlít, ahogyan a virágok a nap felé fordulnak. Amikor az együttműködők együttműködnek, akkor a nyitottság korlátozott keretein belül működnek együtt, mert nem kívánják megosztani azt, ami a jövőben valamelyik együttműködőjüknek hasznára válhat. Ahogyan az együttműködők is együttműködnek egymással versengő entitásokként, úgy jönnek létre és szűnnek meg szövetségek ezeken az entitásokon belül és közöttük. Ezért az együttműködő nem fogja megosztani azt, ami a jövőben hátrányos helyzetbe hozhatja őt, például egy olyan ötletet, amelyet egy másik együttműködő szabadalmaztathat.

A társalkotók nem kötődnek ilyen módon. A szerelemnek nincsenek titkai. Átlátható. Az együtt-alkotás nem lehetséges nyitott szív nélkül, és ha a nyitott szív megvan, az vég nélküli elégedettséghez és beteljesedéshez vezet. Az együtt-teremtés megköveteli

a másikról való gondoskodást. Figyelembe kell venni a mások és a kollektíva hasznát. Fogalmazzunk úgy: a társalkotásnak nincsenek kedvencei. Ez a szeretet természetes áramlása a társalkotók között. Lehet, hogy így gondolnak rá, lehet, hogy nem így, de ez lesz a tapasztalatuk, ahogy felfedezik a közös alkotás örömét.

Részlet a „Az univerzális ember” című könyvből. Kattints a teljes könyvért:

Megnézem a könyvet

<< < >> >
Ez a honlap sütiket használ. A sütik el­fo­ga­dá­sá­val kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához. Adatvédelmi nyi­latkozat: GDPR