- Blog -

A legfőbb szimbólum, a Mindent Látó Szem

Összeesküvés elméletek sorozat
2017-03-09

A harmadik szemmel kapcsolatos valódi ismeretek és tudás mindig is az uralkodó kaszt birtokában volt. Ez talán egyszer megváltozik, talán egyszer kiszivárog ez a tényleges tudás, és akkor az emberiség úgy emelkedhet fel egy magasabb tudati állapotba, hogy közben visszatér rég elveszett (vagy ellopott), ősi gyökereihez...

Számos példa akad arra, hogy őseink - akiket a tájékozatlanok gyakran minden ok nélkül lenéznek -, jóval komolyabb tudással rendelkeztek, mint ami felett mi rendelkezünk. Erősen gyanítható, hogy léteztek olyan fejlett civilizációk, társadalmak, amik tisztában voltak az emberi test megannyi, ma már egyenesen tagadott funkcióival, működésével. Ezek közül néhány, mint például a testünket körülvevő aura, vagy a létezésünket biztosító életerő (amit szoktak csí néven is emlegetni), illetve az egész szervezetünket behálózó energia mezők már ma is újra ismertté váltak, vizsgálják ezeket, működésük kimutatható.

Azonban létezik egy szervünk, aminek habár puszta létezését képtelenség letagadni, lehetséges funkcióit illetően a hivatalos orvostudomány és más, magukat tudósnak valló elmék valami oknál fogva vehemensen tagadnak. Ez a szervünk az úgynevezett harmadik szemünk, hivatalosabb nevén a tobozmirigyünk, aminek létezéséről már az ősi indiaiak is tudtak. Ők Pottunak nevezték el, és úgy gondolták, hogy ez egy olyan szervünk, ami által nagyobb rálátást nyerünk a teljes valóságra, sőt, akár bepillanthatunk abba a világba, amit mi csak termé-szetfeletti dimenzióként határozunk meg. A Pottu alapesetben nem működik teljes hatásfokkal, ahhoz, hogy elérhessük a megfelelő hatást, tudatos módon, főként meditációval kell azt úgymond felturbóznunk. Ha viszont sikeresen elérjük ezt, akkor egy egészen más, teljesebb, hovatovább fantasztikus világra csodálkozhatunk rá. Nem véletlen, hogy az indiai bölcseket, isteneket mindig egy, a homlokuk közepén található pöttyel ábrázolták, hiszen ez jelentette a megvilágosodás, a felsőbbrendű tudat meglétét, végül is magának az isteni létezésnek az igazolását, bizonyítékát. A harmadik szem működését.

Meglepő módon még az orvostudomány is elismeri a harmadik szem valóságosságát, noha a szakemberek egy sokkal jobban leegyszerűsített, mondhatni, hétköznapivá tett meghatározással élnek. Szerintük az a borsónyi méretű szerv, ami mélyen az agyunkban, a koponyalapi részben helyezkedik el, csupán egy mirigy, ami bizonyos élettani funkciókat lát el, de erről többről szó sem lehet, még elméleti szinten sem. Tagadhatatlanul igaz, hogy ez részben így van. Ez a szerv a felelős az ébrenlét-alvás ciklusunk rendszerességért, amit egy melatonin nevű anyagnak a szervezetünkbe bocsátásával szabályoz. A tobozmirigy valamilyen módon érzékeli a minket körülvevő környezet fényhatásait, és annak csökkenése esetén kezdi el működését, mondhatni alvásra késztet minket. Ez tulajdonképpen egy hormonális szintű kényszerítése minden gerinces élőlénynek arra, hogy inkább nappal legyen aktív, este pedig pihenjen.

A tobozmirigy ilyenképp rögzült működése tehető felelőssé az úgynevezett jet lag jelenségért, amikor egy más időzónába kerülve, az időeltolódás hatására nem vagyunk képesek azonnal akklimatizálódni, és a szervezetnek több napra van szüksége ahhoz, hogy végül megfelelő módon alkalmazkodjon. Mindezen túl, a legújabb kutatások fényében az is nyilvánvalóvá vált, hogy a tobozmirigyünk egy másik, sokkal rejtélyesebb és így érdekesebb anyagot is kibocsát. Ez a dimetiltriptamin, vagyis DMT, ami nem más, mint egy erősen hallucinogén szer, mondhatni természetes drog. Ha DMT kerül a szervezetünkbe, látomásaink támadhatnak, úgy érezhetjük, hogy tudatunk elhagyja a testünket, olyasféle élményekben lehet részünk, mintha egy másik, természetfeletti dimenzióba kerülnénk.

A DMT-vel kapcsolatban a tudomány egyelőre még meglehetősen tanácstalan. Azt is szokták mondani, hogy ez a lélek molekulája, vagyis egy olyan anyag, ami ténylegesen elválasztja fizikai testünktől asztrális önmagunkat, és segít abban, hogy egy magasabb dimenzióba, avagy egy teljesebb valóságba kerüljünk. A DMT-kutatás még mindig gyerekcipőben jár, és noha sikerült előállítani a szer szintetikus formáját, ezzel még nem kerültünk közelebb az általa kiváltott, meglehetősen ezoterikusnak tűnő folyamatok megértéshez.

Kísérletek során az önkéntesek minduntalan arról számoltak be, hogy a DMT hatása alatt máshová került a tudatuk, egy olyan, misztikus helyre, ahol alkalmuk nyílt idegen intelligenciákkal kommunikálni. Egyes kutatók szerint a halálközeli, túlvilági létet megtapasztaló élmények is a DMT számlájára írhatók. Az egyik tábor szerint a drog nem valós eseményekkel kábítja el tudatunkat azért, hogy ne essünk pánikba például a halálunk pillanatában (mintha nem lenne mindegy, hogy akkor rettegünk-e vagy sem…), a másik oldal viszont állítja, hogy ez az anyag tényleg képes elszakítani lelkünket a testünktől.

Nos, a harmadik szem, a tobozmirigy további funkciói sincsenek jobban feltérképezve, kiismerve. Érdekes módon az azért bizonyított, hogy 5-6 éves koráig mindegyikünknél jóval nagyobb fokozaton működik, ezt pedig sokan párhuzamba állítják a gyerekek sokkal nyitottabb világfelfogásával, és például azzal, hogy ilyen korban többször számolnak be felnőttek által sosem látott dolgokról. Legyen az láthatatlan barát, egy szellem, vagy a szörny a szekrényben, illetve az ágy alatt. Ahogy azt már említettük, a harmadik szem, mint szimbólum, a régi korok egyik fontos motívumának számított, de nem csak Indiában, hanem például Egyiptomban is. Ott ezt Hórusz-szemként ismerték és emlegették és érdekes módon megint csak olyanok esetében, akik félisteni vagy isteni tulajdonságokkal, képességekkel rendelkeztek. A Hórusz-szem biztos jelzése volt annak, ha valakit megvilágosodottnak tartottak, vagyis egy olyan személynek, aki az átlagnál nagyságrendekkel nagyobb tudatossággal rendelkezett, és akinek a harmadik szem által lehetősége nyílt meg-tapasztalni a felsőbb, teljesebb valóságot.

A teozófia - ami egy jóval modernebb irányzat, és ami a 19. század elején kezdte meg sajátos pályafutását a legkülönbözőbb, spiritiszta, ezoterikus eszmék öszszegyúrásából -, úgy tartja, hogy a harmadik szem valamikor, évezredekkel ezelőtt egy valóságos látószervként működött a homlokunk kellős közepén. Ennek következtében az akkori emberek teljes természetességgel élték meg a ma már láthatatlanná, érzékelhetetlenné vált valóság magasabb formáit. Aztán ez a harmadik szem az ember minél anyagiasabbá, fizikálisabbá váló felfogásával együtt elsatnyult, végül pedig szinte teljesen elveszett. Főbb funkciói egyfajta fordított evolúciós hatásként leálltak, és mostanra már csak nagyon komoly meditációs gyakorlatok által lehetséges újra működésre bírni ezt a misztikus szervünket.

Épp ehhez kapcsolódnak azok az elméletek, amik közelmúltunk és napjaink megvilágosodottjaival kapcsolatosak. Úgy tartják, hogy ez a legfelső kaszt megörökölte a harmadik szem tökéletes megnyitásának, működésre bírásának technikáját és a beavatottak számára elérhetővé tették a tobozmirigy sokkal szerte ágazóbb funkcióinak birtoklását. Ezért van az, hogy ők sokkal előrelátóbbnak, intelligensebbnek, hatalmasabbnak tűnnek, mint mi, egyszerű emberek, akik csak arra használják a tobozmirigyüket, hogy rendes időben tudjanak ébren lenni vagy aludni.

Persze ez a sommásnak tűnő kijelentés kicsit olyan, mintha valamiféle jogalapot adnánk az Elitnek arra, amit immár évszázadok óta művel a mi kárunkra. Hiszen ha a harmadik szemüket használják – aminek szimbólumába egyébként rendre belebotolhatunk, gondoljanak csak a piramis alakzatra, benne a „Nap ábrázolással” – akkor minden bizonnyal magasabb tudatosságuk birtokában helyesen cselekszenek, és mi nem bírjuk ezt a tényt ésszel felfogni, megemészteni.

Nos, elképzelhető, hogy az Elitnek sokkal nagyobb a rálátása talán az egész világmindenségre, sőt, ezt akár biztosra is vehetjük. Minden bizonnyal olyan dolgokkal vannak tisztában, amikkel kapcsolatban mi a legjobb esetben is csupán találgathatunk, a helyes válaszokat azonban (mivel nem vagyunk beavatottak) jó eséllyel sosem fogjuk megtalálni, és feltételezéseinkben soha nem nyerünk bizonyosságot. Azonban van itt egy fontos dolog. Az Elit ezt a harmadik szemet gonosz dolgokra használja fel. Megemelkedett tudatállapotukban ugyanúgy lehetnek kicsinyesek, aljasok, önzők. Ennek bizonyítéka az, hogy a harmadik szem spirituális valószerűségének még a lehetőségét is vehemensen tagadják, a tobozmirigyet pusztán, mint bizonyos élettani funkciókért felelős szervként írják le a nagyközönség felé, és eszük ágában nincs ezzel kapcsolatos titkos tudásukat (a harmadik szem megnyitása) megosztani velünk.

Éppen ezért lehetnek ők megvilágosodottak, olyanok, akik látják ugyan a teljes valóságot, a rejtett dimenziókat, ki tudja, talán még magasabb intelligenciákkal is kapcsolatba léphettek. Ugyanakkor terveik, eszköztáruk, az a tény, hogy egy mélyen elnyomó rendszert építettek ki az egész bolygón azt bizonyítja, hogy ezt a harmadik szemet épp úgy lehet fantasztikus, csodálatos célokra használni, mint egyfajta csodafegyverként, amivel akár az egész emberiséget le lehet igázni.

A harmadik szemmel kapcsolatos valódi ismeretek és tudás mindig is az uralkodó kaszt birtokában volt. Ez talán egyszer megváltozik, talán egyszer kiszivárog ez a tényleges tudás, és akkor az emberiség úgy emelkedhet fel egy magasabb tudati állapotba, hogy közben visszatér rég elveszett (vagy ellopott), ősi gyökereihez.

Részlet az Összeesküvés-elméletek sorozat 5. „Az Illuminátusok és az új világrend” című részéből

Megnézem a könyvet

<< < >> >
Ez a honlap sütiket használ. A sütik el­fo­ga­dá­sá­val kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához. Adatvédelmi nyi­latkozat: GDPR