- Blog -

Elhallgatásra ítélt magyar történelem kontinenseken át

Elhallgatott tudomány
2022-11-12

Ausztrália őslakosaival is már eleve gond van, miközben abban egyetértenek a tudósok, hogy kaukázusi népekkel (tehát rokonainkkal, hiszen „kaukázusinak” nevezik a régészek a Kárpát-medence őslakosságát) van dolgunk, az időpontban, amikor e rejtélyes déli szárazföldre tették a lábukat, viszont már jelentősen eltérnek a nézetek.

Ahogy egyre távolabbra tekintünk, úgy tud egyre kevesebb részletet kivenni a szemünk, s ez a körülmény nemcsak a térben igaz, hanem időben is. Ausztrália, a Déli-sarkvidék, valamint a Csendes-óceán, a lehető legmesszebbre esik tőlünk. Önmagában már emiatt is jóval kevesebb ismeret jut el hozzánk róluk, ám dolgunkat nehezítendő, ott van mellette a mérhetetlen távolba nyúló idő tényezője is. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a legutóbbi jégkorszak kb. 120-150 méterrel alacsonyabban fekvő tengerszintjét, mely időszakban száraz lábbal lehetett igen nagy távolságokat megtenni a most már szigetekké szétszakadozott vidékeken. Ausztrália legalább harmadrésze tűnt el, s vele együtt ismeretlen számú és korú régészeti emlék és lelet a - világóceánok vízszintjének emelkedése miatt.

Ausztrália őslakosaival is már eleve gond van, miközben abban egyetértenek a tudósok, hogy kaukázusi népekkel (tehát rokonainkkal, hiszen „kaukázusinak” nevezik a régészek a Kárpát-medence őslakosságát) van dolgunk, az időpontban, amikor e rejtélyes déli szárazföldre tették a lábukat, viszont már jelentősen eltérnek a nézetek. A legoptimistább becslések szerint legalább 80 000 évvel ezelőtt történt a dolog, ám egyesek sokkal bátrabbak, s jelenkorunkat figyelembe véve egészen 200 000 évvel a múltba tolják ezt az időpontot.

Az is teljesen egyértelmű, hogy az ókori Egyiptom és Fönícia hajósai eljutottak erre a szárazföldre már sok ezer évvel ezelőtt. Amiről viszont a régészek nem szeretnek beszélni, néhány rendkívül ősi földrajzi elnevezés, melyek bizony a mai magyar nyelven tökéletesen érthetők, és csakis azon. Ezek közül néhány: Buda, Magari, Mura, Pata, Alma, Galga és Tura. Ha pedig valaki az etimológiát is segítségül hívja, messze sokkal több egyezést és rokon kifejezést talál. Teljesen nyilvánvaló tehát, hogy az Ausztráliába megérkező „kaukázusi” népek vitték magukkal a saját környezetük megnevezéseit.

A Csendes-óceán vidékén szintén ugyanezt találjuk. Bár a Föld legnagyobb óceánjának meghódítása (vagy inkább visszahódítása az Atlantiszt elpusztító kisbolygó-becsapódást követő szökőár után) egyszerre több irányból történt, abban azonban mégis közös Ausztráliával, hogy telis-tele van ez a térség is magyar megnevezésekkel.

Habár a Csendes-óceán térsége, benne Ausztráliával, Antarktisszal, valamint számos kisebb-nagyobb szigettel, a Föld területének közel felét foglalja el, régészeti szempontból mégis meglehetősen keveset tudunk róluk. Olykor sok-sok ezer kilométerre esnek a világ sűrűbben lakott részeitől. Régészeti feltárások szinte alig, vagy egyáltalán nem folynak ebben a hatalmas térségben. Az ősi leletek felfedezése sokkal inkább köszönhető a legtöbb esetben a véletlennek, mint a tudatos kutatásnak. Ezen nem is nagyon lehet csodálkozni, hiszen a kevés szárazföld nagy részét átjárhatatlan őserdők, vagy éppenséggel csontszáraz sivatagok borítják, esetlegesen több kilométer vastag jégpajzs, ahol akár 250 km/órás szelek is tombolhatnak heteken át, nem is beszélve a fél évig tartó dermesztő hideg éjszakákról. Ám a létező - viszonylag kevés - lelettel kapcsolatban sem lehetünk teljesen biztosak a dolgukban, hiszen, ha valami nem illeszkedik bele a hivatalos vonalba, máris azonnal csalást kiáltanak, s mivel igen nehezen ellenőrizhető le a helyszínen bármiféle beszámoló, a nagy távolság miatt, az emberek hajlamosak is elhinni, hogy megannyi csalás történt. Holott, csupán csak a „tiltott régészet” újabb és újabb emlékei kezdenek feltárulni. Köszönhetően a műholdaknak, valamint a világ különböző részein élő lelkes fotóelemzőnek, mind több rejtélyre derül fény. Olyan ősi kapcsolatokra, melyekről korábban még a legvadabb fantáziálók sem mertek gondolni sem.

Habár a Kon Tiki expedíció, s jó néhány másik, bebizonyította, hogy sok ezer kilométereket is lehet hajózni a nyílt óceánon meglehetősen egyszerű eszközök használata mellett (feltéve persze, ha valaki ismeri a pontos célállomását és az óceáni áramlatokat), semmiképpen sem szabad megfeledkeznünk Mu elsüllyedt kontinenséről, és a hozzá kapcsolódó hagyományokról sem.

Részlet a „Ausztrália, Óceánia és Antarktisz tiltott magyar régészete” című könyvből. Kattints a teljes könyvért:

Megnézem a könyvet

<< < >> >
Ez a honlap sütiket használ. A sütik el­fo­ga­dá­sá­val kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához. Adatvédelmi nyi­latkozat: GDPR