- Blog -

A stressz felismerése 12 pontban

Életmód
2016-05-23

A stresszmentes élethez vezető út első lépése az, hogy tudatosítjuk önmagunkban a stressz mintázatát, méghozzá a jelenlegi stressz szintünk értékelésével kezdve. Ha felfedjük életünk azon neuralgikus pontjait, ahol a stressz jelentkezik, az jelenti az első lépést a helyzet megváltoztatásához. A stresszt provokáló magatartásformákhoz olyannyira hozzászokunk, hogy magát a stresszt már nem is érzékeljük, és egyáltalán nem tekintjük stresszként...

Nagyon könnyen alkalmazkodunk egy olyan stresszes élethez, ami számunkra normálisnak tűnik. Egyesek egyenesen úgy „hordják” magukon a stresszt, mint valami kitüntetést. Harcosoknak látják önmagukat, akik hatékonyan eleget tesznek a napi elvárásoknak, elviselik az otthon és a munkahelyi nyomást, mígnem egy napon fél arcuk egy akut isémiás stroke miatt lebénul, vagy mellkasunkat úgy elszorítja a fájdalom, hogy levegőhöz sem jutnak. Ha ezek az emberek nagyon szerencsések, a tünetek maguktól rendeződnek, de nyilvánvaló, hogy egy ilyen esemény komoly figyelmeztetés arra, hogy ideje lassítani.

A stressz felismerése 12 pontban:

1-Egyre kevésbé élvezem azokat a dolgokat, melyeket korábban szerettem.
Krónikus, vagy erős stressz esetén a mellékvese által termelt glükokortikoid nevű stresszhormon interakcióba lép az agy szerotonin receptoraival. Ez gátolja az öröm és a motiváltság érzését. A szerotonin tartós egyensúlyhiánya megváltoztathatja az agy kémiáját, ami depresszióhoz vezet.

2-Nehezen hozok döntéseket.
Egyetlen kontrollálhatatlan stressz epizód több napra megzavarhatja a döntéshozó képességet, minél nagyobb a stressz, annál nagyobb a valószínűsége, hogy rossz döntéseket hozunk.

3-A memóriám és a koncentrációs képességem már nem a régi.
Az akut pszichológiai stressz rontja a dolgozó és prospektív memóriát, átcsoportosítja a neuronális forrásokat a végrehajtó funkció hálózataitól. Technikailag ezért okoz a stressz memóriahanyatlást, figyelemhiányosságot, és ezért akadályozza a magasabb rendű agyi hálózatok tervezési képességét.

4-A legegyszerűbb dolgok elvégzése is nehezemre esik.
A stresszhormonok növelik az agy dopamin szintjét, ami a kognitív teljesítmény hanyatlásához vezet. A kognitív teljesítmény hanyatlásával pedig még az egyszerű feladatokat is nehéz teljesíteni. Emellett a stressz miatt nem keresünk új megoldási módokat, még akkor sem, ha a régi kudarcot vall. Tartós stresszes állapotban már sikertelennek bizonyult, improduktív dolgokat műveli. Ez végül azt eredményezi, hogy teljes egészében feladjuk a feladat megoldását.

5-Gyakran hosszabb ideig heves, felkavaró érzések gyötörnek, mint például túlzott félelem, paranoia, aggodalom vagy épp csüggedtség és pesszimizmus lesz úrrá rajtad.
A stressz szorosan kapcsolódik a félelemhez. Amikor félünk valamitől, az agy túlélő üzemmódra vált. Az agy félelemközpontja aktiválja a „küzdj vagy menekülj” választ, ami az agy emocionális beállítottságát negatívra váltja. Agresszívvá, dühössé, vagy defenzívvé válunk. Ez valószínűleg azért van, mert evolúciós szempontból fenyegetettség esetén az ellenséges hozzáállás jobb túlélési stratégia volt, mint a nyugodt, barátságos viselkedés. Ez tökéletesen igaz, amikor egy medve, vagy oroszlán áll velünk szemben. De manapság igen kevés embert fenyegetnek efféle vadállatok. Ám ez a szélsőséges emocionális állapot jelentkezik akkor is, ha olyasvalamitől félünk, ami nem létezik.

6-Gyakran kritizálom a párom, hajlamos vagyok a kapcsolatunk hibáin rágódni, sokat veszekszem vele, és a problémák miatt sokszor őt hibáztatom.
Minél nagyobb a stressz, annál reaktívabb a viselkedésünk, vagyis annál többet veszekszünk, vitatkozunk, kritizálunk vagy hibáztatunk másokat, annál kevésbé mutatjuk ki a szeretetünket. Ilyenkor hajlamosak vagyunk arra, hogy negatív színben lássuk a kapcsolatunkat, mint ahogy arra is hajlamosabbak vagyunk, hogy minden problémáért a társunkat hibáztassuk, miközben nem vesszük észre, hogy a stressz torzítja el a kapcsolatunkról alkotott képet. Még egy pofon a kapcsolatnak, hogy a stresszhormonok fokozódása csökkenti a szexuális késztetést.

7-Egyre inkább kerülöm a társaságot. Azt kívánom, hogy senki, se a családom, se a barátaim ne zavarjanak.
Krónikus stressz esetén az ember hajlamos az izolációra. A szociális izoláció pedig köztudottan szerepet játszik a stresszkezelő képesség hanyatlásában, hiszen ily módon megfosztjuk magunkat a szociális támogatás lehetőségétől.

8-Egyre többet eszem, hogy megvigasztaljam magam, vagy épp fordítva, egy falatot sem kívánok.
A stressz az emberek kétharmadánál túlevést, míg a többieknél étvágytalanságot okoz. Az étvágyat a glükokokortikoid stresszhormon stimulálja, és órákba telik, amíg kitisztul a véráramból. Ez alatt az idő alatt gyakran előfordul, hogy behabzsolunk egy zacskó csipszet, egy palack cukros üdítőt vagy egy doboz csokis kekszet.

9-Többet iszom, dohányzom, vagy fordulok efféle anyagokhoz, részben azért, hogy csökkentsem a stresszt.
A stresszhormonok abúzus anyaghasználathoz vezethetnek és ezek fokozzák az alkoholisták visszaesésének az esélyét.

10-A legtöbbször kimerültnek érzem magam, és gyakran elfáradok.
Egy stresszes nap során az agy stresszválasz rendszere szinte megállás nélkül dolgozik. Stresszhormonokat zúdít a vérkeringésbe, ami viszont felgyorsítja a pulzust és a légzést, aktiválja szimpatikus idegrendszert, ami mobilizálja a „harcolj vagy menekülj” választ A rendszer sok energiát emészt, ezért nem csoda, ha a nap végére hullafáradtak vagyunk.

11-Nehezen alszom el, mert képtelen vagyok „lenyugodni”, vagy többet alszom a kelleténél, és alig bírok kikecmeregni az ágyból.
Tanulmányok kimutatták, hogy a „rossz alvók” vérében magasabb a stresszhormonok koncentrációja. Ha napközben különösen stresszesek vagyunk, valószínűleg keveset alszunk aznap éjjel. A stresszhormonok nemcsak az alvás összmennyiségét csökkentik, hanem a minőségét is rontják., ezért gyakran felébredünk. Így aztán másnap még fáradtabban ébredünk.

12-Egyre kevésbé bízom abban, hogy kezelni tudom személyes problémáimat.
Akikre a fenti állítások egytől egyig illenek, nem csoda, ha úgy érzik, hogy képtelenek kezelni a saját problémáikat. Hogyan is bízhatna bárki abban, hogy képes kezelni a problémáit, amikor az egy ennyire „hibásan” működik? A stresszhormonok felhalmozódása miatt depressziósak leszünk, ami rontja az önértékelést, és felborul az agy azon kémiai állapota, mely képessé tesz minket arra, hogy a helyzet magaslatán álljunk.

Részlet Don Joseph Goewey Nagy Stresszmentesítő könyvéből.

Megnézem a könyvet

<< < >> >
Ez a honlap sütiket használ. A sütik el­fo­ga­dá­sá­val kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához. Adatvédelmi nyi­latkozat: GDPR