Moricz egész életében azon dolgozott, hogy megtalálja egy földalatti civilizáció létének bizonyítékát. Miután Dél-Amerikába érkezett, a magyar kutatónak több adu is lapult a zsebében – néha egészen mélyen. Az atlantisziak után folytatott kutatása összekavarodott a földönkívüliek utáni kutatással.

2019-et írunk, az Apolló-program tényei mára már megkérdőjelezhetetlenekké váltak. Vagy mégsem. Természetesen nem eshetünk az „összeesküvés-elméletek” csapdájába sem. (Itt jegyzem meg, fogalmam sincs, mit jelent a fogalom, hogy „összeesküvéselmélet”. Hogy ki esküszik össze, kivel és miért az nem „elméleti” kérdés, hanem nagyon is gyakorlati.)

A feleszmélés egyben annak felismerése is, hogy minden, amink van, az örökkévaló most. Az ötödik dimenzióra eszmélés teljesen más, mint az ébredésünk jelenlegi módja.

Az egregor szó görög eredetű, az égrégoros, „éber”, „figyelő” jelentésű szóból ered. A szó Énok könyvében is megtalálható, ahol egy angyali lényre vonatkozik. Énok könyvét Énoknak, Noé nagyapjának tulajdonítják, s ugyan apokrif irat, egy fejezetével, ami a Figyelők Könyve néven ismert, számos jelentős zsidó és keresztény szervezet teológiai és történelmi érdeklődésének célpontjába került.

Tegyük fel tehát a kérdést: Mit jelenthetett az Életfa jelképe Árpád népe számára? Erre a döntő kérdésre adódó válasz, mint minden értelmezés esetében, itt is a szemléleten múlik. Milyen szemlélet keretében értelmezzük Árpád népének jelképeit? Milyen volt Árpád népének a szemlélete, világfelfogása?

Otto Rahn személye évtizedek óta megosztja az embereket, de az is igaz, hogy nélküle egy olyan téma maradt volna feltáratlan, mely nélkül a történelem egyik nagyon fontos területe merült volna a feledésbe. A katharok történelmét kutatók a mai napig az ő kutatásait veszik alapul, de múltja miatt "nem illik" megnevezni, hogy a források alapját egy olyan személynek köszönhetjük, aki egy személyben annyit tett a történelemkutatás oltárára, mint addig még senki. Az ő neve Otto Rahn