Otto Rahn személye évtizedek óta megosztja az embereket, de az is igaz, hogy nélküle egy olyan téma maradt volna feltáratlan, mely nélkül a történelem egyik nagyon fontos területe merült volna a feledésbe. A katharok történelmét kutatók a mai napig az ő kutatásait veszik alapul, de múltja miatt "nem illik" megnevezni, hogy a források alapját egy olyan személynek köszönhetjük, aki egy személyben annyit tett a történelemkutatás oltárára, mint addig még senki. Az ő neve Otto Rahn

A történet középpontjában Móricz “Juan” János, egy arisztokratikus argentínai magyar vállalkozó áll, aki azt állította, hogy alagutak egész sorát fedezte fel Ecuadorban, amelyek egy “Fémkönyvtárat” is tartalmaztak.

A sumér agyagtáblák két „teremtést” írnak le. Először azt említik, hogy az emberek „kinőttek”, mint a növények a földből, egy bizonyos Uzumúa nevezetű helyen („ahol a testet növesztik”). Ezek inkább emberszabású állatok voltak még, mint valódi emberek. Nem ismerték a kenyeret, nem viseltek ruhát, kezükre támaszkodtak járás közben, és legeltek, mint a birka. Egy másik mítosz szerint azon a helyen az embereket „növesztették” a lemészárolt istenek véréből. Ez összekötheti egymással a két teremtést.

Ha volt is egyáltalán bármilyen honfoglalás, az inkább egyfajta visszatérés lehetett, mivel a magyar népnek több ezer éve, ha nem még régebb óta a Kárpát-medence volt az őshazája! Ezzel szemben a még mindig elfogadottnak és tanítandónak számító nézet az, hogy a honfoglaló törzsek 895 körül telepedhettek le először a térségben, majd folyamatos hódító hadjáratok során körülbelül 902-re vonták az uralmuk alá az egész Kárpát-medencét. Hogyan is volt tehát ez valójában?

A férfi a magőrző, a magadó, fényőrző, a „primordiális eredő”, a nagy Egy. Nagy általánosságban ő az, aki ad, és nem befogad, ebben a megközelítésben benne van minden.A nő az Ősanya, a Nagyanya. A termékenységnek, az élet továbbadásának a megtestesítője. Az Örök Asszony. A férfinak úgy társa, hogy tulajdonságaiban, rendelt feladatait illetően tökéletesen kiegészítője, poláris ellentéte. Ő a befogadó.

Enlil kérlelhetetlenül próbálta újra és újra, igen hosszú ideig a földieket eltörölni a Föld színéről. Módszere azonban, az állatok megbetegítése, a növények elszárítása, a víz és a föld megmérgezése – mindennemű, rosszindulatú tett, amelyek végeredményben a bolygót tették beteggé, ugyanazt a bolygót, amelyen ők, az Anunnakik is laktak...